Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
A KERESZTÉNY ÉLETESZMÉNY ERKÖLCSI TARTALMA 199 Krisztus példaképének követését kívánja, a fogadott isten-gyermekség evangéliumi ténye. Az Isten és az ember viszonya az Újszövetségben nemcsak a Teremtő és teremtmény, a föltétien úr és léte legmélyén mindenestül függő szolga viszonya, hanem a szerető atyának és az atya titkait hordozó fiúnak is a viszonya. Ez az a jó hír, ami a betlehemi éjszakán soha nem esteledő hajnalként meghasadt és életet keltegető, pusztulás és sötétség fölött győzedelmeskedő fényét és melegét belesugározza az emberiség történetébe usque ad consummationem saeculi. Az, hogy fiú, illetőleg gyermek valaki, a nemzés és foganás tevékenységének végpontja. A nemzést pedig Szent Tamás így fogalmazza meg : élőnek a vele kapcsolatban levő élőtől való eredése úgy, hogy a nemzett hasonló természetű a nemzővel.1 A nemzés tehát arra irányul, hogy a nemző létrehozza élő képmását. Ez vonatkozik elsősorban arra, hogy a fiú ugyanazt a faji természetet birtokolja, mint az atya. Azonban a hasonlóság ezen messze túl is megy. A fiú termetén, alakján, tekintetén, arcán, testi konstitucióján atyja vonásait hordozza. Sőt pszihikai és karakterológiai alkata is hasonló az atyjáéhoz. Az alkatbeli hasonlóságon túl a fiú erkölcsi kötelezettséget érez aziránt, hogy erkölcsi világa hasonló legyen az atyjáéhoz és hogy így méltó legyen hozzá. Magáévá teszi atyja eszményeit, célkitűzéseit, örököse az ő törekvéseinek, folytatója az ő munkájának és felelősségének. A példaképi etika helyesen látja meg, hogy a gyermek erkölcsi magatartásának — amint a bevezetőrészben említettük — első mértéke és ihletője az atyja. Ezen nem változtat az a körülmény, hogy bizonyos esetekben a konkrét atyának ellenképe a gyermek mintaképe. Emberi vonatkozásban a természet szerinti fiúság mellett van fogadott fiúság is. A nemzés tevékenysége helyett áll egy kiválóságban a másik fölött álló ember akarati ténye, amellyel a nálánál fiatalabbat, gyöngébbet fiává fogadja, fiának elismeri és ettől az elfogadástól kezdve úgy tekint rá, úgy bánik vele, mintha gyermeke volna. A hasonlóság mozzanata a fogadott fiúság lényegéhez épúgy hozzátartozik, mint a természet szerinti fiúságnál. A fogadott fiú vállalja az őt gyermekévé fogadó atya és családjának erkölcsi hagyományait, légkörét, abba tudatosan bele akar illeszkedni. Hiszen ha a fiú lényegesen kiüt a család erkölcsi hagyományaiból és vállalt kötelezettségeiből, még a természet szerinti apa is kitagadja gyermekét, azaz akarati ténnyel elszakítja azt a lelki-erkölcsi kapcsot, amelyet a nemzés fiziológiai ténye alapoz meg. Tehát a fogadott fiúnak is vállalnia kell azt az erkölcsi feladatot, hogy hasonlóvá akar lenni atyjához mindabban, amiben hasonlóvá lehet és amiben hasonlóvá lenni neki szóló emberi érték. E nélkül az 1 «... generatio, non quidem communiter, sed proprie, quae origo viventis a principio vivente conjuncto secundum similitudinem eiusdem naturae est.» Ia, q. 27, a. 2, conci.
