Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma

/

példaképünk, mint Szent Pál. Inti azokat, akik a hatalom alárendeltjei, hogy uraiknak engedelmeskedjenek, éspedig nemcsak a jóknak és szelídeknek, ahol a parancsot adó személye könnyen kiváltja az engedelmeskedést, hanem a keményeknek is. A kegyelem u. i. azt kívánja, hogy ne ember, hanem Isten iránti lelkiismeretességből tűrjük a viszontagságokat, igazságtalanul szenvedvén. «Mert mi dicsőség, ha vétkezvén arculütéseket szenvedtek? De ha jót cselekedvén békével tűrtök, ez kedves Isten előtt.» Majd a továbbiakban megmondja, hogy miért kell így tenniök : «Aíerf erre vagytok hivatva, minthogy Krisztus is szenvedett érettünk, példát hagyván nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek; aki bűnt nem tett, sem álnokság az ő szájában nem találtatott, ki midőn szidalmaztatott, nem szidalmazott, midőn szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem átadta magát az őt igazságtalanul elítélőnek.»1 Szent Péter tehát arra buzdítja olvasóit, hogy Isten iránti lelkiismeretességből engedelmeskedjenek azoknak a föllebbvalóknak is, akik igazságtalanságot követnek el velük szemben, és hogy ne viszonozzák az igazságtalanságot igazságtalansággal, mert nekik Krisztus példáját kell követniük, az ő nyomdokaiba kell lépniük, aki pedig mikor szidalmaztatott, nem szidalmazott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött.

Tehát az Úr Krisztusnak a synoptikusok, valamint Szent János evangéliumába foglalt tanítása alapján és az apostoli levelek tanúsága szerint a keresztény életeszmény tartalma : erkölcsi személyiségünk alakítása példakép követése útján. A példakép pedig Krisztus. Ezt a gondolatot fejezi ki Szent Ágoston, midőn az Üdvözítőnek a keresztfán Szent Jánoshoz intézett szavaihoz : «Ime a te anyád»,2 homiliát fűzve ezeket mondja : azt teszi, amire figyelmeztet azáltal, hogy megteszi és a jó tanító példájával tanította tanítványait, hogy a kegyeletes gyermekek gondoskodjanak szüléikről, amint az a fa is, amelyre a haldokló tagjai szegezve voltak, a mester tanítói széke volt.3 A keresztény erkölcsi magatartás nem egyszerűen személytelen és általánosságban elhangzó, közvetlenül a cselekvést illető normához igazodás, nem is merőben meghatározott értékrend fölismerése és igenlése, hanem Krisztus istenemberi személye páratlan megélésében adott értékteljességnek normául- elfogadása kegyelmi rendbe beleemelt erkölcsi személyünk belülről való és kegyelmileg föltételezett alakításában.

* * *

A végső dogmatikai alapja annak, hogy a keresztény erkölcs

1 Péter I, 2, 18—23.

2 Ján. 19, 27.

3 «Facit, quod faciendo admonet et exemplo suo suos ministros instruxit praeceptor bonus, ut a filiis piis impendatur cura parentibus : tamquam lignum illud, ubi fixa erant membra morientis, etiam cathedra fuit magistri docentis.» In Johan. Evang. cap. 19, tract. 119. Ed. Maur. t. IV, 802, 2.

198 IBRÁNYI FERENC