Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma

196

IBRÁNYI FERENC

Fiacskám — írja a galatákhoz —, akiket fájdalommal szülök újra, míg Krisztus kialakul bennetek («ov /uoQcpœüfj Xqiotôç èv v/iïv»).1

Szent Pál más helyen Krisztus követését Krisztus misztikus testének gondolatával kapcsolja össze. Az efezusiakhoz intézett levélben írja : Krisztus megtett némelyeket apostoloknak, némelyeket prófétáknak, másokat evangélistáknak, ismét másokat pásztoroknak és tanítóknak, hogy alkalmassá tegye azokat, akik meg vannak keresztelve, azaz a híveket («tiqôç tóv xaxaQTio/iov tőjv áyícov») erkölcsi feladatuknak, az Isten szolgálatának munkálására (elç ëgyov ôiaxoviaç»). Az erkölcsi feladat teljesítése pedig nem más, mint Krisztus misztikus testének kiépülése («etç olxoôojurjv tov ocô/uaxoç tov Xqiotov«). A test kiépülését megelőzi a test megszületése. A keresztény erkölcsi világ kialakulását, Krisztus testének kiépülését megelőzi tehát a misztikus test megszületése a keresztség szentségének fölvétele által. Kiépült pedig a misztikus test, amikor a hívek eljutottak férfiúi tökéletességre («elç àvôqa réfoiov»). Az erkölcsi személyiség férfiúi tökéletességének mértéke pedig Krisztus teljessége (««f fiérgov r\kiMaç rov nkr]QWfj,aTo^ rov Xqiotov).1 2 Vagyis kiépült Krisztus teste, amikor a keresztény ember lelkivilágában kialakult Krisztus mása. Krisztus testét kiépíteni annyit jelent, mint szeretetben igazságot gondolva, akarva és cselekedve belenőni Krisztusba, aki fej (“âXriûevovTeÇ ôè èv áyánr] avÇrjoœ/uev elç avTÓv»).3 4 A keresztény erkölcsi élet elve, alapja és célja a természetfölötti szeretet. Ennek a szeretetnek a kiépítése és teljesedése Krisztus misztikus testének növekedése («rrjv avÇrjGiv rov om/uaroç noielxai elç olxoôo/urjv êavTov èv áyánrj»).*

Szent Pálnak a törvény- és így egyúttal norma-ellenes, súlyos, nem egyszer félreértett kijelentései jórészt5 éppen akkor érthetők, ha meggondoljuk, hogy szerinte a keresztény erkölcsi életfeladat nem a külső cselekedet törvényének való engedelmesség, hanem egész belső világunknak kegyelemből fakadó belenövése Krisztusba. A pogányok, akik nem ismerték föl a teremtőt, bár fölismerhették volna,— amint Szent Pál írja— bálványokat imádnak és erkölcsi romlottságba süllyedtek.6 A zsidók könnyen elítélik a pogányokat, de ők sincsenek jobb helyzetben, mert zsidók és görögök egyaránt a bűn alatt vannak, egyaránt vétkeztek, amint meg van írva : Nincs egy igaz ember sem ; mindnyájan letértek, egyaránt haszontalanok lettek, nincs aki jót cselekedjék.7

1 Gál. 4, 19.

2 Efez. 4, 11—13.

3 U. o. 15.

4 U. o. 16.

6 Szent Pál törvény-ellenes kijelentéseinek nem ez az egyedüli oka és magyarázata.

6 Róm. 1, 18—32.

7 U. o. 2, 1—11 ; 3, 9—18.