Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
194 IBRÁNYI FERENC kereste a maga kedvét («xal yàg ó XqiaxoÇ, ov% éavtw rjqeoEv»).1 Majd imádságba foglalja az előbb elvileg kijelentett kötelességet: a béketűrésnek és a vigasztalásnak Istene adja meg nektek, hogy Jézus Krisztus béketűrése szerinti egyetértés legyen meg közietek, («d ôèêeoçrfjç vno- fiovîjç ,.. ôcprj V/J.ÏV rô amo cpQovelv êv âÀÂrjÀoiç xarà Xgicrtôv ’Irjoovv.D2 Végül az erkölcsi kötelességet konkrét parancsként fogalmazza meg : karoljátok fel egymást ! A konkrét parancsot pedig nem hagyja meg az általános norma keretében, hanem Krisztus személyéhez, mint példaképhez kapcsolja : amikép Krisztus is magáévá tett benneteket az Isten dicsőségére («xa&ws xal ó Xpiaróc! nqooeMßETo rj/jac;.. ,»).3 Amint a szövegből kitűnik, akár elvileg fogalmazza meg Szent Pál az erkölcsi kötelességet, akár parancsot ad, akár ezzel kapcsolatban imádkozik az Istenhez, mindig kifejezetten szeme előtt áll Krisztus személye, mint az erkölcsi magatartás mintája. A filippieket alázatosságra buzdítja : ne tegyetek semmit se versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosságból kiki közietek tekintse a másikat fölöttesének. Egyiktek se tartsa szeme előtt azt, ami az övé, hanem azt, ami a másé. A buzdítás után mindjárt hivatkozik a mintaképre és egyben körvonalazza a Krisztus-követés tartalmát és lényegét : ugyanazt gondoljátok, akarjátok, érezzétek, ugyanúgy lássátok, értékeljétek a dolgokat, ugyanúgy és ugyanazon indítóokból határozzatok, mint Krisztus, szóval ugyanazt a lelkivilágot alakítsátok ki magatokban, mint ami Krisztusban volt : «Torno cpooveíTE év vfiïv ô xal év Xqiotoj ’Irjaov».4 Krisztus pedig, «midőn Isten alakjában volt, nem tartotta az Istennel való egyenlőséget oly dolognak, melyhez erőszakosan ragaszkodjék, hanem kiüresí- tette önmagát, felvette a szolga alakját, emberekhez hasonló lett és külsejét tekintve úgy jelent meg, mint ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig és pedig a halálig a kereszten.»5 Ha valaki Krisztust követi, amennyiben ezt teszi, maga is mások mintájává lesz. Ezért írja a korintusi híveknek : legyetek az én min- tázóim, amint én is Krisztusé vagyok («[u[xr)Taí /uov yívEo&E, xaêmç xàyoj Xqiotov»).6 Hogy ez a /li/rrjoiç nem szolgai utánzást, puszta másolást jelent, ahhoz Szent Pál gondolatvilága alapján nem fér kétség. Mikor a tesszalonikai híveket buzdítja, hogy szorgalmasan munkálkodjanak, dolgozzanak és fáradsággal keresse meg kiki a maga kenyerét, önmagára hivatkozik, mint példaképre : magatok tudjátok, hogy miként kell minket követni abban, hogy nem voltunk köztetek dologtalanok («avroi yàg oïôaTE nüx; öeI /ufiEïa&ai rj/uas»).7 Ugyancsak a tesszalonikaiaknak 1 Rom. 15, 3. 2 Róm. 15, 5. 3 Róm. 15, 7. 4 0QOVEÍV jelentése : gondolkodni, belátni, akarni, érzülettel lenni, vagyis jelenti a belső lelki világ bármelyik tényét. 6 Fii. 2, 3—8. 6 Kor. I, 11, 1. 7 Tessz. II, 3, 7.
