Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
A KERESZTÉNY ÉLETESZMÉNY ERKÖLCSI TARTALMA. ii. Szent Pál apostol leveleiben kifejezetten és burkoltan, egyenesen és közvetve, szédítő távlatokat nyitó mélységgel sokszor kijelenti, hogy az Úr Krisztus a keresztény erkölcsi magatartás mintája. Szent Pál első korintusi látogatása után azt tervezte, hogy a harmadik apostoli útján Efezusból közvetlenül megy Korintusba és innen látogatja meg a macedóniai egyházakat. Ezt a tervét tudomására is hozta a korintusi híveknek. De a korintusi egyházról érkezett rossz hírek miatt, kíméletből,1 nem ment el hozzájuk, hanem Timoteust, majd Titust küldte oda, maga előbb Macedóniába ment. Ellenségei az útiterv megváltoztatása miatt megvádolták őt, hogy állhatatlan, hogy ha mond valamit, az egyszerre jelenti azt is, amit a szavak kifejeznek és ennek az ellenkezőjét. A vád ellen védekezve mondja Szent Pál : «A mi beszédünkben, amelyet hozzátok intéztünk, nincs Igen és Nem. Ugyanis Istennek Fia, Jézus Krisztus... nem lett Igen és Nem, hanem az Igen lett őbenne.»1 2 Vagyis Szent Pál azt mondja, hogy ha szól valamit, akkor szavainak csak egy értelmére gondol és azt akarja kifejezni, vagyis hogy igazlelkű. Igazlelkűségének alapja (yág) a Krisztusban megnyilatkozó egyenesség és hűség. Tehát az ő magatartásának alapja, mintája, mértéke Krisztus. Szent Pál a híveitől is azt kívánja, hogy ők is úgy cselekedjenek, amint Krisztus tett : «Szenvedjétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ha egyiknek panasza van a másik ellen. Amikép az Úr is megbocsátott nektek, éppúgy ti is.»3 A római keresztényekhez írva a 15. fejezetben először felállítja elvileg az erkölcsi kötelességet : nekünk mint erőseknek kötelességünk, hogy elviseljük az erőtlenek gyönge- ségeit. Azaz felebarátaink javát, épülését tartsuk szem előtt a velük való érintkezésben és nem a magunk javát, kedvét, kényelmét és előnyét keressük.4 Az elvi kötelesség indokolása : mert Krisztus sem 1 Kor. II, 1, 23. 2 <«5 Aôyoç tjjucüv ó tiqoq vfiâç ovx sorti' val xal ov. ó rov fteov yào vlàç Xqiotôç ’Irjaovç ... ovx iyévezo val xal ov, âkXà val èv avTôj yéyovev.» Kor. II, 1, 18—19. 3 «xa&œç xal ô xvqioç iyaniaaro vjj.lv ovtcoç xal vjieïç.n Kol. 3, 13. 4 Róm. 15, 1—2. Theologia. 13
