Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 189 amely különben a történeti jogok iránt megértő, a délamerikai államokban a nemzeti patronátus lebontására törekedett, és pedig ott, ahol azt abuzus útján gyakorolták. Ciprotti egyébként úgy látja, hogy a Szentszék a fejedelem nominációs jogát csak a két alábbi feltétel legalább egyikének fennforgása esetén ismeri el: 1. az államfőnek az alkotmány szerint katolikusnak kell lennie, 2. vagy pedig a napóleoni konkordátum 17. articulusa szerint, a nem katolikus államfő esetén «nova conventio fiet» záradék szükséges. Azt azonban szerző sem állítja, hogy a nominációs jog lefokozott formájában a háború utáni konkordátumokban nem fordul elő. Ciprotti, amint azt munkájában hangsúlyozza, nem csalhatatlan jóslatot kíván elénk tárni, hanem csupán a Szentszék jövőbeli politikája lehetőségére próbál következtetni a délamerikai nominációs jog vizsgálata alapján. Ha utóbbin túlmenő érdekes tételei általánosabb érvényre is tarthatnak számot, figyelembe kell venni, hogy ezek inkább csak — bár figyelemreméltó okfejtéssel alátámasztott — valószínűséggel rendelkező feltevések, semmint olyan általános érvényű tételek, amelyek kivételt semmikép nem tűrnek meg. Attól azonban óvakodni kell, hogy Ciprotti élvezetes munkájából Magyarországra túlsietett következtetést vonjunk. Móra Mihály. Giuseppe D’Ercole : II Consenso degli sposi e la perpetuitá dei matrimonio nel diritto romano e nei Padri della Chiesa. Különlenyomat a «Studia et Documenta Historiae et Iuris» 1939. I. számából. Róma, Apollinaris, 1939. 60 lap. A tanulmány a római jog és a fejlődő régi egyházjog egymásra való hatását vizsgálja. A katolikus egyházjog tudvalévőén a római jog alapjaira épült, de ezeket az alapokat a fejlődő egyházjog a jog egyik részében sem mellőzte annyira, mint éppen a házasság ogban. Sőt, itt egyenesen az egyházjog hatott a római jogra. Hiszen a régi ius civile korában a férji hatalom még abszolút hatalom volt, az Egyház ezzel szemben mindjárt a felek consensus-ára építette a házasságot. A tanulmány kimutatja, hogy a római jog a Szentatyák írásainak hatása alatt fokozatosan kifejleszti a manus-nélküli házasságot, ezzel kiemeli a feleséget a filiafamilias helyzetéből s ettől kezdve a római jog is a «consensus facit nuptias»-elvet vallja. A tanulmány második része azt mutatja ki, hogy a házasság felbontása tekintetében is jelentősen átalakították a Szentatyák írásai a római jogot. Amíg a manus-szál kötött házasság idején a házasságot a férj egyoldalúan felbonthatta, később a közös egyetértéssel kimondható divortium lett a válás módja, de Justiniánusnál már a keresztény elveknek megfelelően a válást megnehezítő rendelkezéseknek egész sora volt érvényben. Értéket ad a tanulmánynak, hogy a római jog idevágó rendelkezéseinek ismertetésénél a szerző mindig hivatkozik a Szentatyák ama írásaira, amelyek a római jogi rendelkezések keresztény szellemben való megváltoztatásánál alapul szolgálhattak. Kontor Lajos.
