Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
186 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN voluntario indirecto, de moralitate et merito actuum humanorum, de interpretatione legis, de peccatis, de virtute fidei et spei, de scandalo, de vitiis religioni oppositis, de abortu stb.), ezenfelül különösen az igazságosságról szóló részhez új fejezeteket csatolt (de societatibus commercialibus, de mensis nummulariis). Bővebben nem akarjuk ismertetni Iorio művét, mert alapjában véve Gury ismert munkája. Bírálatba sem akarunk bocsátkozni, mert bírálatot mondott az idő : kilenc évtized után is érdemes volt újra átdolgozni és kiadni. Gury és Iorio a gyakorlati lelkipásztor igényeit tartja szem előtt, következőleg, legalábbis terjedelmet tekintve, az erkölcstudományi szempont elé helyezi a jogi vonatkozásokat, az elméleti és elvi elé a gyakorlatit és a részleges alkalmazást. A gyakorlati lelkipásztor igen nagy haszonnal forgathatja, s ezért nem tudjuk eléggé ajánlani. Használhatóságát könnyűvé teszi a könyv végén található részletes tárgymutató. Csak azt óhajtjuk megjegyezni, hogy éppen, mert Gury munkájának átdolgozása, magán viseli a múlt század egyoldalúan individualista erkölcsi szemléletének jellegét (a justitia legalis-ról alig egy oldal szól). Továbbá minden kazuista morálissal szemben meggondolásunk : lerögzít egy alkalmazást, mikor a folyton változó és szükségképen egyszeri körülmények miatt minden elkövetkező alkalmazásnak másmilyennek kell lennie. Sőt a nagyjában azonos tartalmú adatokat és körülményeket is általában különböző szempontok szerint különbözőképen lehet megítélni. Itt is alkalmazható elég széles keretek között : in dubiis libertas. Egy kiváló szerző megítélését sem tekintheti csalatkozhatatlan szabálynak az olvasó, bármilyen tisztelettel vegye is tudomásul, és nem menti föl őt az önálló megfontolás, mérlegelés és elmélyedés kötelezettsége alól, ha erkölcsi elveket alkalmaznia kell. lbrányi Ferenc. Francisais Ter Haar C. SS. R.: De occasionariis et recidivis. Taurini (Marietti), 1939.— A mű első kiadását a Theologia II. (1935), 2. 180—181. oldalakon ismertette és ajánlotta. Legújabban megjelent második bővített és javított kiadásában nincs jelentős eltérés az első kiadással szemben. Bővebb kifejtés, szabatosabb kifejezés jellemzi főkép az első és második tételt, melyben a bűn-veszély kerülését és a közeli bűnalkalom fogalmát tárgyalja. Génicot túlságosan enyhe felfogásával szemben szabatosan védi Szent Alfonz tanítását, mely szerint súlyosan vétkezik, aki elégséges ok nélkül kiteszi magát a súlyos bűn nemcsak biztos, de komolyan valószínű veszélyének. Ezzel a tétellel szorosan összefügg a közeli bűnalkalom fogalma. Közeli bűnalkalom az a külső tárgyi mozzanat, amely a bűn elkövetésének komolyan valószínű veszélyével kapcsolódik. Nem szükséges tehát a közeli bűnalkalom fogalmához, hogy az illető a múltban hasonló körülmények között mindig, vagy legtöbbször, vagy gyakrabban elesett légyen. Elég, ha valaki a múltban hasonló körülmények között gyakran vétkezett. Az új kiadásban részletesebben foglalkozik a szerző a CJC 886. kánonának magyarázatával is, amely a fel- oldozás elhalasztásáról, illetőleg megtagadásáról szól. Amint a Theologia az első kiadást elismeréssel fogadta és ajánlotta,
