Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
184 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN Ugyanitt (159. lap, fönt) zárójelben megjegyzi, hogy ugyanazon argumentumokkal bizonyítjuk az egész apostol-kollégium és egy-egy apostol infallibilitá- sát. Ez mindenesetre tévedés. Az evangéliumokból csak az apostol-kollégium és külön Szent Péter csalatkozhatatlansága igazolható, a többi apostolé külön- külön nem. Ez utóbbi Szent Pál leveleiből bizonyítható. Külön ki kell még emelnünk, hogy a különböző kérdésekben a legújabb 1930 utáni irodalmat is felhasználja és értékesíti, anélkül, hogy kritika nélkül elfogadná őket. Sokat olvasott, de mindent megrostált, ahogy illik egy komoly tudóshoz. * Dőry László. Ft. Bern. Przybylski O. P.: De Marlologia S. Irenael Lugdunensis. Romae, 1937. XII. 116 lap. Mit tanított Mária szüzességéről, istenanyaságáról és közvetítő szerepéről Szent Irén — ezt a problémát fejtegeti a szerző. S a fejtegetés nyomán ismeretes lesz előttünk a lyoni püspök mélységes, sokoldalú Mariologiája. Mária szüzességét Irén a gnosztikusok ellen az ó- és újszövetség sok textusából bizonyítja és abból, hogy a Megváltó — a «recapitulatio» elve alapján — Isten és ember volt egy személyben és ilyen csak szűztől való születés által lehetett. Irén szavaiból csak Mária szülés előtti szüzességét, a csodás szűzi fogantatást lehet kiolvasni. De ha megfigyeljük, hogy milyen vigyázva beszél, amikor Évát és Máriát párhuzamba állítja, lehetetlen tagadni, hogy Irén még a látszatát is kerüli mindannak, ami olvasóiban olyan gondolatot támaszthatna, mintha Mária utóbb elveszítette volna szüzességét. Hiányoznak Irénnél a «Krisztus Anyja» és «Isten Anyja» kifejezések. De az istenanyaság tana megvan nála : tanítja, hogy Mária szűz méhében Istent foganta, hordozta, neki emberi testet adott, őt szülte. A «Mediatrix» szót sem használja Irén, ellenben világosan mondja, hogy az engedelmes Szűz önmaga s az emberi nem részére az üdvösség oka lett. A szerző a fentieket nem pusztán ismerteti és regisztrálja, hanem szövegkritikai módszerrel, tudományosan bizonyítja. Ami annál fontosabb, mert hiszen Koch H. «Adhuc Virgo» c. munkájában (Tübingen, 1929) azt a nézetet tartja, hogy Irén a virginitas post partum tagadója volt. Vele szemben Przybylski alaposan, fokozatosan taglalja Irén minden mondatát és kimutatja Koch nézetének önkényességét. A XX. században sokan foglalkoztak Irén Mariologiájával. A szerző Kochon kívül 19 nevet említ 1936-ig bezárólag. Ez a huszonegyedik munka mégsem volt fölösleges. Ilyen nagyarányú monográfia még nem volt eddig. Az ember a könyv elolvasása után önkénytelenül is azt mondja : ez aztán tudományos, alapos munka. Dőry László. Merkelbach O. P.: Mariologia. Parisiis, 1939. A több mint 400 oldalas könyvet elolvasása után azzal a tudattal teszi le az ember : sokat tanultam ; sok olyant, amit még nem tudtam. Merkel- bachról tudtuk, hogy kiváló moralista. Ezzel a könyvével megmutatta, hogy jó dogmatikus is. Helyesebben azt mondhatnók, Merkelbach munkájából látszik, hogy a szerző kitűnő bölcselő és dogmatörténetismerő.
