Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
IRODALOM LITERATUR ----- BULLETIN 18 3 Az Apokalipszis magyarázati rendszerei közül Gut az eszchatologikus értelmezést tartja a leghelyesebbnek, de azt mondja, hogy egyes gondolatokat átvehetünk a kortörténeti (zeitgeschichtlich) és az egyháztörténelmi (kirchengeschichtlich) magyarázatból is. — A 13, 18-ban említett 666-os számot a héber betűsor szerint «Néron készár»-ra magyarázza, de Néróban az egyházüldöző római birodalom megtestesítőjét látja. A könyvet négy függelék zárja be : az evangéliumok legrégibb tanúi chronologiai rendben, a Muratori-féle töredék szövege, Nagy Heródes családfája és az újszövetség szinchronisztikus táblázata. Végül a szerzők, a tárgyalt anyag és a fontosabb idézett szentírási helyek jegyzéke könnyíti meg a tájékozódást. Nem mulaszthatjuk el, hogy ki ne emeljük a könyvnek gondos külső formáját. Höpfl Introductioját Gut átdolgozásában is melegen ajánljuk mindenkinek, aki az újszövetségi irodalomtörténet problémáit és azoknak megoldását rövid, világos előadásban meg akarja ismerni, főleg a szentírástudomány professzorainak és a teológusoknak. Pataky Arnold. Lercher—Schlagenhaujen: Institutiones Theologiae Dogmaticae. Vol. I. Oeniponte 1939.3 Az elhunyt Lercher dogmatikus munkáját adta ki Schlagenhaufen. Nagyjában Lercher gondolatait kapjuk ebben az első kötetben, de van eset arra is, hogy a kiadó a saját nézetét szembeállítja Lercherével (így a 41. és 343. lapon). Általában úgy jellemezhetnők Lercher harmadik kiadását : nyomdatechnikai és tartalmi szempontból is áttekinthetőbb, mint az előző kiadások. Kár, hogy a sajtóhibák néha megzavarják az olvasót. Egyes részek nagyon ügyesek. Még sehol sem olvastam pl. azt az érvet, amellyel a csodák bölcseleti igazságát Szent Ágoston egy mondása alapján bizonyítja (121. és 172. pontok). Hasonlóképen szép Mt. 16. kifejtése, nemkülönben az Egyház tagjairól szóló tétel (295. és 406—410. pontok). A rendkívül nagy számban felhozott ellenvetések világos cáfolata Lercher könyvét Tanquerey fundamentálisa fölé helyezi. Viszont sok tekintetben Tanquerey fölötte áll Lerchernek. Lercher pl. a kereszténység gyors elterjedéséből s a vértanuságból vont érveknél nem magyarázza meg az erkölcsi csoda lényegét ; aztán a buddhizmusról és a mohamedánizmusról sem állít föl tételt ; végül az Egyház tulajdonságairól és jegyeiről sem úgy tárgyal, mint Tanquerey, aki itt az erkölcsi csodát emeli ki. Lercher, ill. Schlagenhaufen a Függelékben (369—430. lapok) a hitről tárgyal. Talán jobb volna ezt a részt a dogmatika speciális kegyelem-tana végére tenni. Sok olyan fogalom fordul itt elő, amely a dogmatika specialist már föltételezi. Az azonban tagadhatatlan, hogy a hitről adott traktatus kitűnő. Nagyon mély és megfontolásra érdemes, amit Straub nyomán az ú. n. «fides virtualis»-ról ír. Ha még nem is mondható probabilis sententia-nak, idővel azzá válhatik (427—430. lapok). Nem ártott volna a 279. pont a) argumentumát bővebben kifejteni, hiszen az apostol-kollégium infallibilitásának ez a metaphisikai argumentum?
