Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
176 SZABÓ VENDEL mellett lehet elintézni. Ilyen családi és «étkezésre» terített fehérasztala mindenkinek a templomi oltár, ahol legalább ünnepnapokon minden ügyes-bajos dolgunkat megbeszélhetjük a mi Istenünkkel, amikor az Egyház nagy közös szeretet-lakomáján résztveszünk és mintegy audienciára jelentkezünk. Nemde, szinte érthetetlennek tűnik fel ilyen meggondolások mellett, hogy minderre sokszor a parancs szava szükséges? — A szentmisének mint áldozatnak dogmatikai értelmét és célját lásd: Catechismus Romanus, pars IL, cap. IV. n. 69—79. Az ünnepi szentmisehallgatásban rejlő értékek gyakori hirdetése és a misehallgatás alól mentesítő okok és körülmények józan feltárása mellett nincs okunk, hogy az ünnepi istentiszteletek elnéptelenedésétől tartsunk. A tapasztalat eleven tanú rá, hogy a parancs ösztökéje nem mindig megfelelő eszköz a templomok megtöltésére, nem is szólván arról, hogy a parancsra elsősorban alapozott kötelességteljesítés belső lelkülete és módja megfelel-e az Egyház szándékának, amely szerint a szentmisehallgatáson az Utolsó Vacsora és a Keresztáldozat hangulatának és levegőjének kell végigáramlania? Nem mondjuk ezzel, hogy az egyházi parancsról sohase beszéljünk, a kötelességmulasztók és hanyagok talán jobban felfigyelnek, ha az Apostol szavai szerint járunk el velük szemben : «Vesszővel érkezzem-e hozzátok?» — I. Kor. 4. 21. — De a parancsszóval valamit legfeljebb megszoktatni lehet, de ritkán megszerettetni. Pedig nekünk az utóbbira van szükségünk ! Palmieri idézett tanításának igazolására végül még egy dolgot akarunk megemlíteni. A Catechismus Romanus a Tridentinum sess. XXII. cap. 6. döntése nyomán tanítja : «. . . omnes missas communes censendas esse, ut quae ad communem omnium fidelium utilitatem et salutem pertineanU. — Pars II., cap. IV. n. 80. — Magyarán mondva ez annyit jelent, hogy a szentmise a hívők közösségének áldozata, amelynek áldásai és gyümölcsei per se minden hívőre kiáradnak. — «Suscipe . . . pro omnibus circumstantibus, sed et pro omnibus fidelibus Christianis vivis atque defunctis . . .» Miss. Offert. Nincs most helyünk és érkezésünk arra, hogy tárgyaljuk a moralisták által megkülönböztetett fructus generalis, specialis, specialissimus között levő megkülönböztetéseket. Bizonyos, hogy a fructus generalis, amely a szentmisével mint az Egyház közös áldozatával ipso facto összekötve van, az egész «Corpus Christi» — Trid. — közkincse, tehát részesül benne mindenki, aki tetteivel, hanyagságával és vétkes mulasztásaival belőle magát ki nem zárja, mégpedig — jelenleg ezen van a hangsúly —, akár jelen van a szentmisén, akár nincsen? Ne legyenek a lelkipásztorok túlzottan hallgatagok ilyen kérdésben és ténymegállapításban sem. A hívőket minderről fel kell világosítanunk, hogy a conscientia recta et certa érvényesüljön ezen fontos kultuszgyakorlatukban is. Ne akarjuk a híveket azáltal a templomba vinni, hogy prédikációinkban gyakran azt a látszatot iparkodunk eléjük tárni, mintha csak az ottlevők részesülnének a szentmise kegyelmeiben. Hiszen nagyon gyakran épen azoknak van rájuk legnagyobb szükségük, akik nem lehetnek ott, például a betegek és sokmegannyi életkörülmény rabjai.
