Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés

A HITÉLET GYAKORLATI KÉRDÉSEI KÖRÉBŐL

175

az influenzajárvány, a huzatos, hideg templomok stb. bőséges példával szolgálnak a fenti elv alkalmazásának lehetőségeire, különösen az asszonyoknál és a gyermekeknél.

Szinte halljuk azonban az ellenvetést : Ilyen elvek alkalmazása mellett mi lesz az ünnepi templombajárással? A templomok elnéptelenednek, a kultusz elveszíti fénypontját és fővonzóerejét, a vallási közönyösség új talajt nyer, mert a szentmise kicsinyes okok miatt való elhanyagolása sok kegyelmi forrást apaszt el a hitéletben.

Készséggel elismerjük, hogy az ellenvetés mond valamit, ámbár a feltevése nem helytálló, mert mi nem beszélünk «kicsinyes okok»-ról, hanem a «bonus vir» által jelzett esetekről. Az aggodalom, hogy a templomok talán elnéptelenednek, részben talán igaz, de miért? Épen ezen a «miért»-en fordul meg minden és ez tárja fel a szentmiselátogatásról szóló igehirdetés hiányosságait, nemkülönben a megokolt távolmaradás képzelt hátrányainak túlzását.

A hívők a szentmisehallgatás miért-je felől sem nyernek kellő felvilágosítást és sok ember szemében az bizonyos előírt mechanikai vallásgyakorlat jellegét ölti. Hányszor halljuk a kérdést : Kell ma szentmisét hallgatnom? Aminek értelme bizonyára az, hogy az illető nem hallgatna, ha a parancs nem állana a háta mögött. A hívőket a parancs járomszöge közé préseljük és a virga ferrea igájába kényszerítjük ; folyton a halálos bűn ostorát suhogtatjuk feléjük és tekintetüket az egyházi parancs juridikus előírásainak szigorúságára irányítjuk, amelyek a szentmisehallgatást mintegy egyházi rendőri ellenőrzés alá helyezik.

Az egyházi parancs kétségkívül szigorú és lelkiismeretben sub mortali kötelező per se. Aminek alapját és okát kutatván rátalálunk az okra, amely miatt az egyházi törvényadásnak jogosan és érthetően erre a szigorú útra kellett lépnie. Nem a szentmisehallgatás természetéből, hanem a külső körülményekből következett mindez, amint hasonló okok kényszerítették az Egyházat az évenkint legalább egyszeri szentgyónás és a húsvéti szentáldozás kötelezettségének előírására. « Van ellened valamim — mondja az Úr a különben derék és kötelességtudó efezusi püspöknek —, az, hogy az első szeretetedet elhagytad.» — Jel. 2. 4.

Igen, az «első szeretet» és buzgóság lankadása indította az Egyháza a szentmisehallgatás fegyelmi téren való szabályozására. Az apostoli és az első keresztény időkben erre szükség nem volt. A lelkipásztorkodás, az Actio Catolica, a sok jobb sorsra érdemes szentbeszéd és oktatás céljának elsősorban annak kellene lennie, hogy a híveket az első szeretetre visszavezesse és a krisztusi intézmények megbecsülésében és használásában elsősorban ne a parancs terror-fa, hanem a szeretet vonzalma indítson bennünket. Meg kell a hívekkel értetnünk, rá kell őket nevelnünk, hogy mit jelent nekünk a szentmise, micsoda kegyelmi értéket képvisel és mennyire központi helyet foglal el a kultuszgyakorlatok rendjében, mert végeredményben ez teremti meg a közvetlen kapcsolatot Krisztus és az ő hívei között. Azt szokták mondani, hogy az életbevágó fontos dolgokat legkönnyebben a családi fehérasztal