Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés

A HITÉLET GYAKORLATI KÉRDÉSEI KÖRÉBŐL

171

titulusának megjegyzése : «dicendum, praeceptum utpote ecclesiasticum, non obligare cum tanta iactura«. — II. n. 767.

Az ünnepnapi munkaszünettel kapcsolatban szólnunk kell még az ú. n. közéleti hivatalos tevékenységró'l, amire utal a fentemlített ünnepi bíráskodás. Itt sem szolgai munkáról van szó, előtérben az opus civile áll, mégpedig annak is az a csoportja, amely természete szerint a szellemi munkák körzetébe tartozik és így ezen a címen nem is lenne tiltva. Azonban egyrészt az ünnep nyugalmát zavaró és a nagy nyilvánosság előtt lejátszódó körülmények, másrészt a szellemi erőpihentetést gátló és nem szórakozásszerűen végzett, hanem parancs gyanánt előírt elfoglaltságok nem egyeztethetők össze sem az ünneplés fogalmával, sem adott esetben az ünnepen megkívánt más vallási kötelezettség elvégzésével. Ilyen hivatali tiltott tevékenységek — a szükségesség eseteit kivéve—a minisztériumok, bíróságok, nyilvános iskolák munkái és sok más százféle közéleti elfoglaltság, ha azok természetük szerint nem igénylik az időbeli folytonosságot, mint például a rendőrség, vasutasság stb. munkái.

A hivatalos tevékenységek ünnepeken való szüneteltetése annyira ősi szokás, hogy már a pogány római közélet ismerte. Jelentőségében csak fokozódott és kötelezettségében is szigorúbb lett a keresztény éra beköszöntésével. Az európai általános krisztianizálódás, az Egyház és az állam törvényhozásának középkori szoros kapcsolata alkalmas volt arra, hogy az egyházi parancsnak e téren is érvényt és tekintélyt szerezzen. — A sok példából utaljunk csak a Szent László királyunk korában, 1092-ben tartott szabolcsi nemzeti zsinat szigorú intézkedéseire. — Az újkor szelleme és törvényhozása sok változást hozott a kultuszgyakorlatok ünnepi rendjébe nálunk is, de egyes eseteket kivéve, megmaradt legalább a vasárnap ünneplése és kötelességeinek kisebb- nagyobb respektálása.

In casu minket az 1911. I. t.-c. 144. §-a érdekelt, amely a magyar állami perrendtartás idevágó intézkedése és amelynek értelmében törvénykezési határnap vasárnapra és Gergely-naptár szerinti ünnepnapra, valamint nemzeti ünnepre csak «sürgős szükség esetében» tűzhető ki.

Az ünnepnapi munkaszünet követelményeinek megtartásában a köztudat meglehetős fokban eltompult és közönyös. Aminek oka részben az, hogy nem nyer kellő oktatást a szentírási gondolatokon nyugvó ünnep megszentelés dogmatikai és morális alapjáról. Örökké csak az egyházi parancs juridikus előírását hallja annak mélyebb megokolása nélkül, amihez járul a körülményekből adódó sok kivétel és felmentés hosszú sora és így nem is lehet csodálkoznunk, hogy képzett és biztos kézzel, okos tanáccsal vezető lelkipásztor nélkül a hívők a praktikus hitélet ezen követelményével szemben elég értelmetlenül állnak.

Innen magyarázható, hogy az említett vasárnapi törvényszéki ítélet- hozatal esete minden különösebb, sőt egyáltalában tiltakozás nélkül megtörténhetett. Közismert az egyházi tételes és szokásjog körültekintő és megértő álláspontja, de tiltakozunk az ellen, hogy belőle valaki az egyházi és jelen esetben a vele összefüggő és fentebb említett világi törvény semmibevevését