Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
170 SZABÓ VENDEL zad — hangoztatja : «consilium . .. potius ad arbitrium boni viri limitandum, quam per aliquam doctrinam generalem». Általános norma gyanánt az «arbitrium boni viri» szolgál. A «bonus vir» kifejezés nem a közhasználatos «jó ember» értelemben veendő, hanem jelenti a vallásilag képzett embert, aki istentiszteleti kötelességeit jól ismeri és kiegyensúlyozott, higgadt megfontoltságával, a végleteket kerülő megokolt tanácsadásával megnyugtató irányítást tud adni a kötelezettség és felmentés eseteiről. — Palmieri, II. n. 716—770. Nem foglalkozhatunk részletesen az egyes esetek taglalásával, sem a kérdésben megkívánt terminológia ismertetésével — opús servile, liberale, mixtum. — Eligazításra elég a közismert Noldin-ra hivatkoznunk. Ugyancsak nem foglalkozunk az 1245. kánon rendelkezésével, amely úusta causa» esetében diszpenzáló hatalmat ad az observantia festi kérdésében. A lelkiismereti aggályok miatt jó a plébánosok diszpenzáló hatalmát hangoztatni a hívek előtt, ámbár a kánon úusta causa» kitétele miatt arra legtöbbször szükség nincs, mert komoly ok fennforgása esetében úgyis bekövetkezik a kötelezettség alól való mentesítés. A komoly ok kérdésével kapcsolatban áttérhetünk a fentemlített aranyvasárnap esetére. Itt elsősorban a vasárnap végzendő kereskedelmi elfoglaltságról és lekötöttségről van szó ; más munkáról csak annyiban, amennyiben azzal összefügg. Az aranyvasárnaphoz hasonló a szokásos ünnepnapi vásárok megítélése is. Az üzleti és kereskedelmi foglalkozás ünneprontó jellege más, mint az ú. n. szolgai munkáké. Ez már a közéleti tevékenység — opus civile — körzetébe tartozik. A nyilvános kereskedelem ünneplést zavaró zajos körülményei miatt az egyházi és világi törvényhozásban egyaránt tiltva volt, viszont közéleti szükségessége miatt esetenként gyakran kellett vele kivételt tenni. Az egyházi törvények a zajos üzleti tevékenységet ellenzik, de csak akkor, «.ha törvényes szokások másként nem intézkednek. — Can. 1248. — Az évenkint megismétlődő állami rendelkezést nálunk törvényes szokásnak kell tekintenünk, amiért is a kereskedők és alkalmazottaik aranyvasárnap lelkiismeretben fel vannak mentve a munkaszünet obligója alól és vele együtt — mint látni fogjuk — a szentmisehallgatás kötelezettsége alól is. Az adás-vétel kétoldalú szerződés lévén, bizonyos pontig hasonló elbírálás alá esnek a vevők és a munka szünet kérdésében. De még más szempont is indokolttá és megengedetté teszi, hogy katolikus kereskedők — alkalmazottak — vevők résztvegyenek az aranyvasárnap vagy hasonló jellegű ünnepek üzleti forgalmában. Az érzékeny vagyoni károsodás hátránya! A keresztény társadalom érdeke, hogy keresztény kereskedőink anyagi gyarapodása a többiekkel szemben vallási okok miatt kárt ne szenvedjen, ami feltétlenül bekövetkeznék, hiszen az aranyvasárnapnak, az ünnepi vásároknak stb. célja épen a haszon tekintélyes emelése, illetőleg a vásári olcsóbbság ténye miatt a vevők kiadásainak csökkentése. Valóban a «bonus vir» okos megfontolására vall és itt is alkalmazható Palmieri «De lucro amittendo»
