Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Marczell Mihály: Nem és erkölcs
14 MARCZELL MIHÁLY Azért van az, hogy a fellobbanó szerelem ábrándozó hangulatok mellett szellemi erőfeszítésre szorítja az ifjút, mert szerelmének a tárgyát csak így tudja megszerezni. De ugyancsak rászorítja a nőt az ösztönös vágyakozás, hogy mindenféle kisebb-nagyobb raffinériával hódítsa magához szerelmének igényesét. Ha pedig a szerelem gyümölcse is megjelenik, akkor az anyai szeretet kényszerítő ereje az áldozatosság hihetetlenül magas fokára szorítja az édesanyát. De ez az érzésvilág olyan mélyen gyökerezik és olyan mérhetetlen ősiségből robban elő, hogy az ember összes törekvésének, lelkinek mondott erőfeszítésének, sőt vallási életének is alapja.1 Az ember életében a «libido», majd a vele elérendő életcél olyan erősen bele van ágyazva az életbe, hogy annak érvénye mindenekfeletti, és letörése vagy erkölcsi szabályozása lehetetlen vállalkozás. Szerényen tudomásul kell vennünk, hogy valami ősi, ismeretlen energiának rabszolgái vagyunk, amely energia akarva-nem akarva követeli érvényét. Sőt annyira meg kell alázkodnunk, hogy el kell fogadnunk azt a kissé magasabb életszíntájra törő vágyakozással szemben álló igazságot, hogy anyagias kereteinkből való felemelkedésünk csak disztingváltabb látása ösztönös mivoltunknak. Mindez a nemi ösztön és a nemi érzés általános értékelése után már átível bennünket a nemi difefrenciáltság területére. Weininger ebben a tényben látja indokolva azokat a merész állításokat, amelyek szerint a férfit és a nőt ez a nemi differenciáltság egyenesen determinálja az élet egész folyamán. Szerinte abból a tényből kell kiindulni, hogy nincs egészen különálló férfi és nő, hanem minden egyes ember a kettőnek valamelyes keveredése. Weininger lépésenként haladó lélektani vizsgálódásainak1 2 első fontos megállapítása, hogy a nemi differenciáltság miatt nem lehet olyan módon szólni a jellemről, mint valami minden nemiség vonalán felülálló életvonalról, hanem csak így : «mennyi férfi és mennyi nő van egy emberben ?»3 Nagyon fontosnak tartja azt «a csaknem biztossá emelt véleményt»,4 amely szerint «a szervezet minden sejtje nemileg jellegezve van, vagy határozott nemi színezettel bír».8 De ez a nemi karakterisztikum nem olyan pontos és erősen határozott, hogy a teljes férfi vagy a teljes női minősültséget képviselné, hanem anatómialiag, majd következőleg lélektanilag is «minden emberben ... ide-oda ingadozik a férfiasság és a nőiesség.»6 Természetes, hogy ezt az elvi megállapítást «a jobb karakterológiai leírás»7 lehetőségének javára írja. A kérdésnek erkölcstudományi jelentőségét eddig csak súrolta a fenti megállapítás. A szerző meggyőződése szerint «a férfi és a nő csak 1 S. Freud: Über den Traum. München u. Wiesbaden, 1921. — E. Fischer: Der rel. Komplex im Kindertraum. Stuttgart, 1929. 2 Weininger i. m. 10. 1. 5 Weininger i. m. 26. 1. 3 Weininger i. m. 63. 1. 6 Weininger i. m. 66. 1. 4 Weininger i. m. 26. 1. 7 Weininger i. m. 67. 1.
