Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés

nyolc összefüggő fejezetére. A három újszövetségi kódex a P45, P46 és P47 megjelölést kapta. E papirusz-kódexek szövege — az a szöveg, amelyet az apostoli atyák tanítványai olvastak — lényegileg teljesen azonos a ma ismeretes szentírási szöveggel. A bennük található szövegváltozatok tanúsága szerint pedig e szövegnek már hosszú története van, és így e szövegalak már az apostoli korba nyúlik vissza. Redakciónak, átdolgozásnak semmi nyoma sincsen !

P45-tel értékes uj tanút kapott az evangéliumoknak úgynevezett ceza- reai szövegalakja,1 mely helyenkint szinte összeolvasztja a B és a D kódexben található olvasásokat, és így újabb közvetett tanú a D kódex lectioinak régisége mellett. P46 pedig, mely Tessz. II., a pásztorlevelek és Filem, kivételével Szent Pál összes leveleinek legnagyobb részét tartalmazza, a Zsidókhoz írt levelet a második helyre, közvetlenül a Rómaiakhoz írt levél utánra teszi és így értékes tanúja Zsid. kánontörténetének, mert megerősíti Alexandriai Kelemennek, Origenesnek és cezareai Eusebiusnak az állításait, hogy a Kelet ezt a levelet mindenkor kánoninak és (legalább közvetve) Szent Pál iratának tekintette.

1935-ben C. H. Roberts nyilvánosságra bocsátotta a legrégibb evangéliumtöredéket, egy ugyancsak Egyiptomban (Fajjumban vagy Oxyrrhyn- chosban) napfényre került papiruszt, melynek kora a Kr. u. II. század első fele vagy közepe, tartalma pedig Szent János evangéliumának öt verse az Üdvözítő kínszenvedésének a történetéből (18, 31—33. 37—38). A papirusz John Ryland manchesteri könyvtárának a kincse. Ez a kis töredék azért fontos, mert azt mutatja, hogy Szent János evangéliumát, az újszövetségi szentírásnak ezt a talán utoljára, 80—100 között írt könyvét egy-két évtizeddel később már Egyiptomban is lemásolták, és így szó sem lehet arról, hogy ez az evangélium csak az apostolok kora után, a II. században keletkezett. A szóban forgó töredéket íródeákja talán abban az időben másolta, amikor Papias hierapoliszi püspök, Szent János apostol tanítványa, a Aoyímv xvqlolxwv êÇrjyrioiç öt könyvén dolgozott. . .

Egy Dura-Europosban (az Eufrátes folyó partján) 1933-ban megtalált, 14 sorból álló görög Diatessaron-töredék eldöntötte azt a régen vitatott kérdést, hogy Tatianus e híres munkájának eredeti nyelve a szír vagy a görög volt-e? A töredék oly híven követi a kánoni evangéliumok szavait, hogy most már biztosnak mondhatjuk, hogy a Diatessaronnak eredeti nyelve a görög volt.1 2

3. — Az újabb exegetikai és történelmi problémák főleg a kereszténység eredetével és az evangéliumok keletkezésével foglalkoznak. A probléma most is ebben az egy mondatban foglalható össze : természetfölötti eredetű-e a kereszténység, vagy pedig természetes, történeti és bölcseleti okok hozták-e létre

1 Ehhez a szöveghez tartoznak : W 0 565 700 28 Familia 1 13 (Ferrar- csoport) P 37.

2 Tatianus Diatessaronjának görög töredéke. Theologia 1936. (III.) 315—317. 1.

AZ ÚJSZÖV. SZENTIRÁSTUDOMÁNYNAK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA 159