Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
PATAKY ARNOLD a világtörténelemnek legnagyobb eszmemozgalmát?1 A problémák középpontjában Jézus istensége és messiási öntudata, valamint a pogány misztérium-vallásoknak Szent Pálra és az ő közvetítésével a kereszténység kialakulására gyakorolt állítólagos hatása áll. Újabban a racionalizmus (Bult- mann) mandeus nyomokat keres Szent János evangéliumában. Mindezek a problémák új utakra terelték a katolikus biblikusok munkáját is. Az újabb evangélium-kommentárok, valamint Jézus életének újabb katolikus feldolgozásai a racionalizmussal szemben pozitív formában egyre jobban kidomborítják Jézus istenségét, messiási voltát és azt, hogy Jézusnak mindkettőre vonatkozólag állandó öntudata volt. Az Apostolok Cselekedeteihez és Szent Pál leveleihez írt újabb katolikus magyarázatok és egyéb tanulmányok pedig kiemelik, hogy a nemzetek apostolát a pogányok misztériumaitól egy egész világ választja el. A mandaizmus emlékei kivétel nélkül újabbak az Újszövetség könyveinél és már ezért sem gyakorolhattak hatást sem a negyedik evangéliumra, sem más újszövetségi iratra. Az a küzdelem, amelyet a katolikus teológia a racionalizmusnak újabb elnevezésű rendszerei ellen a jelen században is kénytelen volt folytatni, a katolikus teológiának újabb diadalához vezetett. Az Apostolok Cselekedeteiben már megtaláljuk az apostoli hitvallásnak összes dogmáit, az apostoli tekintélyt és az Egyház hierarchikus szervezetét ; az újabb felfedezések pedig éppen az Apostolok Cselekedeteinek számtalan történelmi állítását a legfényesebben igazolták. Az evangéliumok eredetének a kérdésében a katolikus álláspont kezdet óta az volt és ma is az, hogy az írott evangéliumokat megelőzte az apostoli katechézis, amellyel együttjárt a tanításnak, illetve egyes részeinek a feljegyzése, mint arról már Szent Lukács evangéliumának a bevezetése tanúskodik. Újabban már a racionalista formatörténeti vagy hagyománytörténeti iskola hívei (Dibelius, Bultmann, Bertram, Kundsin stb.) is elismerik, hogy az őskereszténység Jézust kezdettől fogva mint Istent imádta és hogy az írott evangéliumokat megelőzte a tradíció kora. A formatörténeti iskola azt állítja, hogy a különböző, élőszóval előadott vagy írásba foglalt gyűjtemények («kleine literarische Einheiten», «Kleinliteratur», «Volksliteratur»), melyek Jézusnak állítólagos (sic !) apophthegmáit (mondásait), példabeszédeit, jövendöléseit, csodáit és egyéb tetteit tartalmazták, mindmegannyian csak magyarázatai voltak az őskeresztények hitének és a keresztény istentisztelet egyes cselekményeinek. Ezekből a gyűjteményekből alakultak ki ez iskola szerint a kánoni evangéliumok. Ezeknek egymáshoz való viszonyát a kettős forrás elméletével magyarázzák ; a szinoptikus evangéliumok ősei : a Logia és Márk evangéliuma vagy az Ős-Márk-féle evangélium. Elvileg mindenesetre a katolikus állásponthoz közeledik a formatörténeti iskolának az az elismerése, hogy az őskereszténység Jézust már 1 E sorok írója «A kereszténység eredetére vonatkozó újabb elméletek» (Budapest, 1936.) c. munkájában részletesen foglalkozott a racionalizmus részéről felvetett kérdésekkel és kifejtette a katolikus álláspontot, mely egyedül képes kielégítő választ adni ezekre a kérdésekre. ICO
