Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Marczell Mihály: Nem és erkölcs
NEM ÉS ERKÖLCS 13 Amikor ez a felelet a maga általánosságában elénk mered, akkor előbb a nemiség erejének együttes működését, majd a férfi és nő életének különféleségét kell vizsgálat tárgyává tenni. A nemiségnek életet és jellemet determináló hatása abból a dinamikából magyarázandó, amely a nemek vonzódása megnevezésen ismeretes. — Az élet eleven törvénye következetesen sodorja a két nemet egymás felé, mert az életszolgálat ténye ezt a találkozást jelzi az egyetlen eszköznek. A tapasztalat valóban azt mutatja, hogy a felserdülő gyermek figyelme reáterelődik a nemi életre. Kisebb-nagyobb fegyelmezetlenség után, vagy belső, lelki fegyelem híján felébred a nemi érzés és a testi fejlődés kiteljesülése után érvényt is keres.1 Tagadhatatlan, hogy ez a dinamika egészen elemien jelentkező és döntően befolyásoló. A testi életet egészen átalakító, a lelki világot pedig a kölcsönös egybetartozás felé terelő lesz. Weininger és Freud szerint ez az alapberendezettség egyenesen kényszer, és az életet belső kötöttséggel tereli a kiélés felé. A nemiség testi bélyeget ad és életirányt szab. Mindenkiben érvényesülő és mindenkit megkötő. Felesleges, sőt káros — szerintünk — külön etikai vagy társadalmi kötelékek közé szorítani. Az eleven sodrú élet áttör minden korlátot... Sőt ha kemény ellenhatással (etikai korlát)1 2 áll ellen, akkor a másik irányból jövő hatások nyomán beteges neurózisok lépnek fel. Ez az élettani tény maga is eléggé figyelmeztet, hogy itt a természet ősi törvényének kötő erejével van dolgunk. Az az elgondolás pedig, amely a nemiség kérdését a bűn és erény keretébe akarja szorítani, egyenesen túlzó merénylet az élettel szemben.3 Nem lehet ott bűn, éppen halálos bűn, ahol a természet igényei jelentkeznek. Arról lehet szó, hogy az egyéni differenciáltságnak megfelelően bizonyos egyéni kötöttségeket valljunk, de arról semmiképpen sem, hogy egyetemes törvények alá hajtsuk az embernek természetadta életkövetelményét. Ez az elgondolás azután az erkölcsi kötelék meglazítása után az ember jellemének kérdését is érinti. Milyen lesz az ember jelleme — a nemiség folytán ? A belső kötöttségből eredeztetve egyenletesen bontakozó, hacsak a káros reáhatások meg nem zavarják az élet folyását. Alapelvül kell elfogadnunk, hogy minden egyes ember életét és jellemét alapvetésben az ő fejlődő nemiségének foka határozza meg. Törtetés, erőfeszítés, munkakedv, alázatosság olyan arányban robban ki az életből, amilyen fokban izzik vagy érvényesül a nemi élet természetes életüteme. 1 R. Alters i. m. 247. 1. 2 N. Wohlheim: Psychoanalyse und Kindergarten. Wien, 1930. — Bálint A.: A gyermekszoba pszichológiája. Bpest, 1931. 3 Ennek a tételnek a bírálatára vonatkozó irodalmat 1. Theologia, 1938. V. köt. 3. sz. 220. 1. 2. jegyz.
