Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 151 hogy «aki csak egy tudományszakot művel, azt az egyet sem műveli jól ; aki csak egy tudományhoz ért, igazán ahhoz sem ért»,1 aminthogy ez nagyon is igaz, hasonlóképen való az is, hogy aki valamely tudomány- szaknak csupán egy részletét, egy részét műveli, azt a disciplinât sem műveli jól. Csak a jogtechnikus elégedhetik meg a jogélet részéről felvetett eset tisztán gyakorlati, szélesebb távlatot mellőző megoldásával. A tudomány feladata az alapvető összefüggések, a kérdés előfogalmainak feltárása, ama rendszer elveinek megjelölése, ama terület megvilágítása, amelynek egyik parcelláján fekszik a gyakorlati kérdés. Hogy Carne- lutti1 2 módosított hasonlatát használjuk, az a részletkérdést tárgyaló munka, amely a rendszer nagyobb összefüggéseiről nem tud, olyan mint az a ház, amelyet a sztatika alapelveit jól ismerő szakavatott mérnök vezetése nélkül csupán építőmester segédletével építettek meg. Tévedés lenne tehát azt hinni, hogy akár a részletkérdések megoldásánál is lehetne szelvénytudással boldogulni ; ez csak a legegyszerűbb esetekben lehetséges. A jogalkalmazás valóban több, mint amit a neve mond ; erről alább még lesz szó ; itt csak annyit, hogy éppen ott, ahol a törvény intézkedése homályos, vagy hézagos, nagyon is szükséges a szélesebb összefüggések ismerete. Éppen az esetünkben fogjuk látni, hogy a jog- alkalmazónak végrehajtási, tehát eljárásjogi kérdés esetén nemcsak a magánjog, de a közjog területét átfogó tudással kell a probléma megoldásához fogni. A bíró munkájának nem utolsósorban azért szokás a jogalkalmazás szószerinti értelmén túl jogteremtő erőt3 tulajdonítani. Az alábbiak során mindenekelőtt áttekintjük az egyházközségi adó lefoglalhatósága tekintetében kialakult korábbi ellentétes bírói határozatokat, amelyek alkalmul szolgáltak arra, hogy a kúria jogegységi tanácsa döntvényt hozzon a vitás kérdésben. Azután a 88. számú polgári jogegységi döntvénnyel foglalkozunk és a felmerülő problémákat szétválasztva, azok alapjait igyekezünk megvizsgálni. * * * Kérdésünk eldöntése némi végrehajtásjogi ismeretet feltételez. Hogy azok közül a számunkra leglényegesebbeket dióhéjban összefoglaljuk, azzal kell kezdenünk, hogy a bírói végrehajtás alaptörvénye (1881. évi LX. t.-c. a végrehajtási eljárásról ; az alábbiakban rövidítve : Vt.) a kötelezettség teljesítésének és biztosításának államhatalmi kikényszerítése során a hitelező követelésének tartalma szerint különböztetve rendelkezéseinek túlnyomó részében a készpénzbeli köve1 Notter Antal : A bölcselet és jogtudomány, Kalocsa, 1927, 6. Különlenyomat a Religio 1927. évf.-ból. 2 Carnelutti Francesco : Arte del diritto, Estratto dalla «Rivista di Diritto Processuale Civile» Anno XI. (1934—XII.) n. 1. 17. 3 Ascarelli Tullio : Il problema delle lacune e l’art. 3 disp. prel. nel diritto privato, Archivio giuridico. 1925. (XCIV.), 245.
