Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
152 MÓRA MIHÁLY telések behajtására vonatkozó végrehajtással foglalkozik (II. cím 43—213. §.), a végrehajtás egyéb nemeire (ingó átadása iránt, munka- teljesítés iránt) és a biztosítási intézkedésekre irányuló szabályokat a III. cím (214. §—222. §.), illetve a IV. cím (223—254. §.) tárgyalja. A kielégítési végrehajtás leggyakrabban előforduló, mondhatni alaptípusa a hitelezők készpénzbeli követelésének behajtására irányul ; ez pedig történhetik úgy, hogy a végrehajtás, szabályszerinti esetét szem előtt tartva és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyak mineműsége szerint különböztetve, az adós, helyesebben a Vt. terminológiája szerint a végrehajtást szenvedő ingóságait (47—134. §.) és ezek között követeléseit, azután az ingatlanát (134—207. §.) vagy az ingatlan haszon- élvezetét (208—213. §.) ragadja meg. Az ingóvégrehajtás első mozzanata a foglalás. A Vt. 47. §-a szerint (I—II. bek.) ingóságok végrehajtási foglalását a kiküldött által teljesítendő összeírással foganatosítják. A foglalás ama időtől fogva, melyben az összeírás történt, az összeírt tárgyakra nézve zálogjogot ad. A követelések lefoglalásáról a Vt. 79. s köv. §§-ai rendelkeznek. Ha a végrehajtást szenvedőnek harmadik személy elleni követelését foglalják le, a foglalásról a végrehajtást szenvedő adósát rendelvény (ú. n. letiltó rendelvény útján értesítik, (Vt. 79. §.), amelynek az a következménye, hogy a végrehajtást szenvedő adósa, az ú. n. harmadadós a követelés lefoglalásáról történt értesítés után tartozását ki nem fizetheti, hanem azt, amennyiben további bírói intézkedés megtörténte előtt esedékessé válik, a végrehajtás foganatosítására illetékes bírósághoz, vagy a fizetési helynek bíróságához köteles letenni. (Vt. 82. §.) Ha a lefoglalt követelésről írásbeli okiratot találnak, erre a foglalást fel kell jegyezni és magát az okiratot a végrehajtási jegyzőkönyvhöz kell mellékelni. (Vt. 79. §. II.) Minthogy a követelések lefoglalásának módjáról a törvény nem intézkedik, a követeléseket éppen úgy kell lefoglalni, mint az ingókat, vagyis összeírással.1 A végrehajtást szenvedők követelésének lefoglalása utáni végrehajtási mozzanatok közül megemlíthetjük a Vt. 122. §-a ama rendelkezését, hogy a végrehajtató kívánságára a végrehajtást szenvedőnek adósa nyilatkozni tartozik aziránt, vájjon elismeri-e és mennyiben ismeri el a követelést valónak, s kész-e a fizetésre, tart-e valaki és minő igényt a lefogla't követelésre, le van-e a követelés foglalva más hitelező részére s ha igen, minő igény biztosítására? Ami már most azt a kérdést illeti, hogy a végrehajtható miként juthat a kielégítéshez, ha adósa követelését lefoglaltatta, arra a feleletet a Vt. 123. s köv. §-a adja meg. Mellőzve a részleteket a végrehajtató rendszerint három út között választhat : kényszerengedmény (cessió necessaria ; Vt. 123. §.), behaj1 A részletekre nézve lásd Borsodi Miklós : A végrehajtási eljárás zsebkönyve.3 Budapest, 1928. 66, 108, 112. Vincenti Gusztáv—Borsodi Miklós : Végrehajtási eljárás, Budapest 1935, 249 s köv.
