Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
148 MÓRA MIHÁLY való. Tehát vagy helytelennek kell tekintenünk ezt az átfordítást elvi álláspontunknál fogva, vagy pedig ezt a gyakorlatot olyannak tekintjük, amely egyik megkülönböztető jegyét szolgáltatja a párbérnek az egyházi adóügyben. Már ez is mutatja, hogy a párbér különleges, mint mondani szokás sui generis helyzetét jó szemelőtt tartani. 7. Felvetődhet az a kérdés, hogy egyházi adójogi vagy pénzügyi jogi disciplina van-e. A középkorban már fejlett adóügyről beszélhetünk, amelyet persze ma inkább egyházi pénzügyi jognak nevezhetnénk, sőt azt mondhatni, az egyházi adóügy a legnagyobb kiterjedését a klasz- szikus kánonjog korában és az azt követő korban érte el. A középkori egyházi adó így majd egész földrészünket átfogta és az akkori világhatalomnak a szoros értelemben vett egyházi célokon kívül az egész európai kereszténységet érintő feladatkörét is alátámasztotta, elég utalnunk a kereszteshadjáratok és a török elleni küzdelem költségeire. Aki pedig csak a mai egyházi jogi tankönyvek vagyonjogi fejezeteit átlapozta, nem is beszélve az egyházi pénzügyi joggal foglalkozó monográfiáról, az egyházi pénzügyi joggal foglalkozó intézetekről, mint a boroszlói Institut für kirchliche Verwaltung und Finanzwirtschaft és a münsteri Bischöfliche Finanzkammer der Kölner Kirchenprovinz,1 — aligha állíthatja, hogy egyházi pénzügytani tudomány nem fejlődött ki, mint azt Takács György különben úttörő és érdekes munkáiban véli.1 2 Szerinte ennek szüksége nem is merült fel és pedig azért, mert az inkább lelki indokokból keletkezett gazdaságilag lazább természetű egyházi közületekben a szükségleteknek az egyháztagoktól való igénybevétele nem történhetik a legmerevebb elvek szerint ; a méltányosságnak tág tere van, a formalitások nem játszanak döntő szerepet, az egyházak nagy része domaniális bevételek és államsegélyek fölött is rendelkezik és mindezeken felül az Egyház erőhatalmi helyzete a hívekkel szemben korlátozva van azzal a körülménnyel, hogy az egyháztagok bizonyos kereteken belül kivonhatják magukat az egyházi kötelék-alól. Pár sorral alább azonban már némileg másként ír:3 egyházi pénzügytani tudományról csak abban a korban lehetett szó, amikor a római (mért nem katolikus?) egyháznak praedomináló szerepe rendkívül nagykiterjedésű világi feladat megoldásában is mutatkozott. Ebben az időben azonban a pénzügytani tudománynak nyoma sem volt s ha lett volna, az kétségtelenül világi lett volna, mert hiszen az időben az Egyház kifelé karhatalmi erőként jelentkezett. Ezektől eltekintve a hitélet külsőleg megnyilvánuló rendszerei, a felekezetek külső élete nem igényelte a pénzügytani tudományt, ez utóbbi ugyanis a gazdaságtudománynak egyik ága, már pedig az egyházak, mint nem gazdasági célú intéz1 V. ö. Hilling, A. K. K. 116, 281. 2 Takács, 284, Takács—Voloszynovich—Kerezsy—Vas. 9. 3 Takács, 284.
