Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Marczell Mihály: Nem és erkölcs
12 MARCZELL MIHÁLY a jelentkezésben is független az egyén erőfeszítésétől. így azután erőteljesen hirdethető, hogy az eredet az egyéntől független teher, a fejlődés pedig determinált parancs nyomán jelentkezik. De lélektani tekintetben is nagy eltéréseket figyelnek meg a biopszihológusok. Weininger szerint a női zseni egyszerűen ösztönös kielégülést kereső lény.1 Ez a durva, szélsőséges álláspont csak annyiban enyhül Freudnál, hogy a szublimáció-elmélete szerint az ösztönös erők érvényesítése finomabb formákat találhat.1 2 Lenk pedig a női lélek szélsőségeinek területét az anya és a hetéra széles ingása közé helyezi. — Fenséges hangon szól minderről Nagy Lajos,3 aki szerint az életcélt szolgálás adja a belső differenciáltságot. Ugyancsak ilyen Schütz szava,4 5 amely szerint a szent életközösség adja az egymáshoz idomuló különféleségek harmóniáját. Idealizálva beszél G. Lombroso,® aki szerint a hetero- centrizmus és az intuitív élet adja a lélektani eltéréseket. A kísérleti lélektan is foglalkozik a férfi és a nő lelkialkatának differenciálódásával. A gyermektanulmányok széles területén igen sok olyan kísérletezés folyik, amely a fiú és a leány receptív, kreatív, intuitív készségének eltérését, majd értelmi és érzelmi életének különbségeit, továbbá leíró, rajzoló stb. képességeinek differenciálódását, végül az érdeklődés tárgyának, a gondolatvilág tartalmának elhajlását tanulmányozza.6 Bár ez a fejlődés kezdetének szakára esik, mégis reávilágít arra a belső lélektani eltérésre, amely a nemi differenciáltsággal kapcsolatos. Noha a fenti tudományos kutatások jórésze követte Weiningert, mégis több-kevesebb intuicióval ezek a későbbi megfigyelések tárgyi sejtései irányították Weininger figyelmét arra, hogy az emberi élet alapját, fejlődése vonalát és értelmét a sexusban keresse. Nagyon természetes, hogy Weininger az élettani alapokra és különféleségekre helyezett rendszere határozottan megtagadja a szellemi értékeket, következőleg a személyiségnek mint hatótényezőnek szerepét. Olyan eltolódás ez, amely egységre akarta visszavezetni a sok részleges okkeresést. Az ő gondolatukat mindig az irányította : mi az ősi erő, amely döntően kényszeríti az emberi élet kialakulását ? Weininger és Freud rövid egyszerűséggel így felel : a nemi adottság és annak örök dinamikája. 1 O. Weininger: Nem és jellem. Ford. Gábor A. Bpest, é. n. — 120—132. 1. 2 S. Freud: Das Ich und das Es. Wien, 1923. 3 Nagy L.: Az éló' gondolat. Bpest, 1930. 4 Schütz A.: A házasság. Bpest, 1933. 19. s köv. 11. 5 G. Lombroso i. m. 81. és 139. 11. 6 Nálunk a «Gyermektanulmányi Társaság* folytatja ezt a munkát. Folyóirata : A Gyermek és az Ifjúság. Ilyen irányú cikkeket írtak : Nagy L., Weszely ö., Schnell J., Schmidt F., Éltes M., Domokos Lászlóné, Blaskoich Edit, Cser J. Külföldön kiemelkedők : Binet, Claparède, Pérez, de la Vassière, Mendousse, Schneider, Meumann stb.
