Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
146 MÓRA MIHÁLY országon nem egységes, mint már említettük, külön szabályzat van érvényben Budapesten és ismét külön az ország egyéb részein. Az adózó jogviszonya az egyházközséghez kapcsolódik,1 bár az adófizetési kötelezettség alapja az egyházhoz tartozás jogi ténye. Ami az állami felügyeleti jogot illeti, azt a kultusz- és a pénzügy miniszter gyakorolja. Az 1927 : V. t.-c. 71. §-a, illetőleg a közadókezelési hivatalos összeállításnak 41. § (8) és 42. § (3)-a a pénzügyminiszternek az egyházi adók tekintetében súlyos fegyvert ad a kezébe, amelyet méltán kifogásolt az irodalom ;1 2 eszerint ugyanis, ha a pénzügyi hatóságon kívül valamely más, közadók kivetésére jogosult hatóság, testület stb. a szolgáltatást az adózók fizetőképességének veszélyeztetésével állapítja meg, a pénzügyminiszternek joga van a szolgáltatásnak közadók módjára való behajtását megtiltani. Ez a súlyos rendelkezés azt jelenti, hogy ha a pénzügyminiszter élne vele, és a közadók módjára való behajtás jogától megfosztja az egyházi adót, akkor az sehogy sem hajtható be, mert a bevett felekezetek egyházi adójának behajtása bírói útra nem tartozik. A modern egyházközségi adóztatás abban a formában, hogy az állam a behajtásnál segítséget nyújt, nem a katolikus Egyház rendszerében gyökeredzik, bár a politikai községet terhelő, az egyházi épület fenntartását célzó, ú.n. Kirchenbaulast Közép-Európában kisegítésképpen előfordult. Az evangélikus egyházban a XVI. század első felétől találunk olyan állami-egyházi adókat, amelyek az addigi katolikus egyházi adóktól különböztek : amíg ugyanis az adó a katolikus Egyházban az államtól és az állami organizációtól függetlenül hajtatott be, itt legnagyobbrészt a papságot és a papi javakat terhelte, az evangélikus egyházban a polgári és egyházközségekre és azok tagjaira nehezedett, az állami hatalom közbenjöttével vetették ki és hajtották be. Mindezt az evangélikus egyháznak a világi hatalommal benső kapcsolata, ennek következtében az egyházi és világi hatalom összeolvadása, a zsinati berendezkedés, továbbá a csekélyebb alapítványi vagyon magyarázza.3 Mikor azonban a katolikus egyházi vagyon nagyobbmérvű szekularizációja bekövetkezett, mint pl. a XIX. században Németországban és ezzel jelentős egyházi bevételi forrás dugult be, másfelől viszont az egyházi szükségletek megnövekedésével, különösen az ipari centrumok és a diaspora vidék megnagyobbodásával az Egyház vagyoni szükséglete is megnőtt, kisegítésképpen, néhol pedig mint egyedüli komoly anyagi bázis, szükségessé vált az egyházközségi adóztatás nagyobbmérvű kiépítése. Általánosságban elmondható, hogy ahol az egyházi vagyon (földbirtok, házbirtok stb.) megcsökkent, vagy éppen 1 Kováts Gyula : A párbér jogi természete,2 Budapest 1826, 30. Az egyházi adó ama viszonyon sarkallik, amelyben a hivek az egyházközséghez, mint alárendeltek állanak, ami hasonló ahhoz, mintahogy az állampolgárok az államnak alá vannak rendelve. 2 Takács, 287. 3 Knecht, Kirchensteuer, 298—299.
