Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Artner Edgár: Még egy-két szó Nagy Konstantin kereszténységéről

MÉQ EGY-KÉT SZÓ NAGY KONSTANTINUS KERESZTÉNYSÉGÉRŐL 139

templomnak nyomára nem akadunk. Később azonban igen sok templom eredetét vitték vissza Nagy Konstantinéra, aki anyjával együtt hét év alatt huszonegy szentélyt emelt volna Konstantinápolyban.1 Ezek közt éppenséggel lehetett ilyen is, de a régi történetírók nem tartották érdemesnek a megemlítésre. Mi a Piganiol-féle templom-«trias» első említését a XIV. századi Nicephorus Callistinél találtuk meg, de korántsem akarjuk azt állítani, hogy ezt tartjuk legrégibb említésének. Az illető történetíró, akinek munkájából Piganiol feltűnően sokat merített, miután beszámolt Konstantinus legnagyobb római templomépítéséről, a Lateránról,2 később időrendben sorolja fel a császár másfelé épített templomait,3 majd azt írja, hogy Konstantinápolyban «három igen nagyot alapított Krisztusnak, a Megváltónak: a Hagia Sophiáét, a Hagia Eirénéét és a Hagia Dynamiszét». Azonkívül az Apostolokét, Mokioszét, Akakioszét, Agathonikoszét, Menaszét s egyéb martyrion-okat. Külön fejezetet szentel azután a két Szent Mihály-templomnak, de hozzáteszi : «Nagyon sok templomot építtetett Konstantinus másfelé is». Ezek közül a következő könyvében tér vissza a jeruzsálemiek ismertetésére.4

Ezek szerint a konstantinusi templom-trias történetileg elég gyengén bizonyított ügy. Teljesen bizonyosan egyedül a Hagia Eiréné

graphiájában ez a sorrend : H. Sophia, H. Eiréné, Apostolorum, H. Mokiou és Archangeli (t. i. Szent Mihályé — M. Gr. 108, 106.) — Cedrenusnál ugyanígy, de Szent Mihály (rov dg^tOTgarrjyov év reá ’AvánAto xal Hajo&evícp) előtt Agathonikos szentélye is szerepel. (I. h. I. 498.)

1 Nagy Konstantinus és Justinianus között azután harmincnyolc épült. V. ö. Salzenberg W. : Altchristliche Baudenkmale von Konstantinopel, Berlin, 1854. — Gurlitt G. : Die Baukunst Konstantinopels, Berlin, 1907. — Schultze V. : Altchristliche Städte und Landschaften. 1. Konstantinopel, Leipzig, 1913. — Ebersolt J. : Monuments d’architecture byzantine (Histoire de l’art byzantin II.), Paris, 1934.

2 1. m. VII. 34. (M. Gr. 145, 1284.) Érdekes, hogy a legújabb ásatások igazolták a régi források ama tudósítását, hogy a császár új épületet emelt a régi lateráni palota mellett és nem annak helyiségét alakíttatta át bazilikává, miként némelyik műtörténész állította. Kiderült ugyanis, hogy egész sor díszes épületet kellett lerombolni azért, hogy a Megváltó-templomnak helyet kapjanak. Talán ezzel függ össze az a körülmény is, amelyet a Liber Pontificalis alapján Piganiol is kiemel, hogy t. i. ez az építkezés, főleg a baptisteriumé annyival meghaladja a többi római bazilikáét. (I. m. 112.)

3 U. o. 49. (1328.) Nikomédiában a Brachiai-nak nevezett helyen a húszezer vértanúét, Antiochiában az oktogont, Drepanonban, amelyet Szent Helena szülőhelyének mond (v. ö. VIII. 31. — M. Gr. 146, 120.) s amelyet Konstantinus Helenopolisszá keresztelt, Szent Lucianus vértanúét.

4 U. o. 49. fej. folyt., majd 50. (u. o. 1328.) ; VIII. 30. (M. Gr. 146, 112.), 50. (u. o. 200.) A két idézett hely eredetiben így hangzik: tqeïç /ueyiarovç (t. i. Naovç) roi EuirfjQL Xqiotô> âveriûei- ràv (t. i. Naàv) rfjç âyiaç £o<piaç, rov rfjç âyiaç Eiÿfjvrjç, xai rov rfjç âyiaç /Ivvâ/uecoç. » — « Mvqîovç ôè xai aX/.ovç ânavraypv êyeigcov ó Kcovaravrïvoç vecbç. » Itt van a 2. jegyzetben az az idézet is, amelyre Piganiol könyvének felosztását építi : praestantissimus, latro, pupillus.