Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Artner Edgár: Még egy-két szó Nagy Konstantin kereszténységéről
140 ARTNER EDGÁR építése áll,1 de ez nem azonos a «még ma is fennálló» templommal, hanem talán már Nagy Konstantinus alatt, de bizonyosan Constantius idején (360-ban) összeépíttetett a régi Hagia Sophiával, hogy azután Justinianus hatalmas templomának építésekor mindkettő ebbe olvadjon bele.2 A most is álló Iréne-templomot ez utóbbi császár építtette «en Sykais» városrészben.3 A földrengés által összerombolt templomot azután a képromboló Izauriai 111. Leo építette újjá.4 Ez volt török arzenál.5 Sokkal érdekesebb volna megtudni azonban, hogy honnét vette Ivánka azt az értesülését, hogy az állítólagos Hagia Dynamis-templom, amelyet ő a három közül elsőként sorol fel, «már néhány századdal később tűnt el». Mert addig a «szorosan összefüggő trias»-ra épített minden elmélet a levegőben lóg, amíg e három templom konstantinusi alapítása történetileg kellőkép nincs megalapozva.8 Nehezen értjük meg, hogy a következőkben miért keresi «ezt a fogalmi triast» a Nagy Konstantinusnál másfél századdal később működő Proklosnál.7 Annál nehezebb itt az összefüggésre rájönni, mert nem talál az utóbbinál a dynamis, sophia és eiréné hármassághoz rokon 1 Hacsak nem egy már élőbbről való (esetleg pogány?) szentély átépítéséről lenne ennél is szó, amit Sokratés második idézete sejtet. 2 V. ö. Sven Larsen : A forerunner of Hagia Sophia (American Journal of Archaeology 1937, 1.). 3 Procopius Gazensis : De aedificiis Justiniani 1. a konstantinápolyi templomokról. (Kiad. Dindorf, Bonn, 1838.) Theophanius Chronogr. (H. E. ex Theoph.) szerint uralkodása huszonötödik évében történt a szentelés. (M. Gr. 108, 1264.) 4 így Ad. Kuhn : Allgemeine Kunstgeschichte, Einsiedeln stb. 1909. I. Gesch. der Baukunst, 327. old. — Beljajew : Sainte Irène, Virz Vrem. 1895. (Id. Kuhn.) Theophanius i. h. a III. Leo alatti földrengésről. (M. Gr. 108, 1367.) 6 Ivánka itt éppen a leginkább latba eső Sokratés-féle tudósítást tévesztette szem elől. Mentségére szolgál, hogy ezt egyrészt szakemberek sem szokták észrevenni (v. ö. pl. Lübke Wilh.— Semrau Max : Grundriss der Kunstgeschichte, Stuttgart, 1905. II. Die Kunst des Mittelalters, 31. old. és a legújabb Herder-féle Kirchenlexikonban «Konstantinopel» címszó alatt), másrészt a félreértés nem változtat a kérdés lényegén. — Schneider A. M. : Bysanz. Vorarbeiten zur Topographie und Archäologie der Stadt, Berlin, 1936. 6 Tipikusan racionalista bizonyításmenet az, amely a cikk 317. old. alján indul : «csak Piganiol mutatott rá az összefüggésre, melynek e között a három fogalom között fenn kell állania és megsejtette, hogy ennek a fogalmi triasnak abból a filozofikus, közelebbről meghatározva neoplatonikus gondolatkörből kell származnia . . .» Stat pro ratione voluntas? Így születnek az előítéletek, amelyek azután iparkodnak egy előre kigondolt sémához, ha kell, erőszakkal is hozzáidomítani az adatokat. 7 Proklos Kr. u. 410-ben született, Nagy Konstantinus meghalt 337-ben. Ezt sem lehet nagyon zokon venni egy nem kimondottan történész szakembernek, amikor legújabban pl. a kiváló Lebreton sem habozott Proklos egyik tételére hivatkozni az Origenesre (f 254 táján !) gyakorolt állítólagos újplato- nikus befolyás igazolására. Erről legközelebb az újplatonizmus és kereszténység kölcsönhatásairól készített tanulmányunkban szólunk részletesebben.
