Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
A KERESZTÉNY ÉLETESZMÉNY ERKÖLCSI TARTALMA 123 ban a tanító, a nemzet számára a nemzeti hős, a költő, a hadvezér, a haza bölcse azok a személyi típusok, akiknek hatása alatt az egyesek erkölcsi világa formálódik. A példakép, természetét tekintve, különböző, határozottan körvonalazott értékmozzanatnak a személyiség egységébe foglalt arányos egésze. A példakép nemcsak általában értékességet jelent, hanem meghatározott minőségű értékességet, i/yen-értékűséget. A példakép több, különböző tartalmi értékességet ölel föl. A különböző értékmozzanatok azonban nem egymástól idegen rétegekben vannak adva, hanem a személyiség eleven egysége fogja ezeket meghatározott struktúra alapján arányos egészbe. Mivel a külöböző értékmozzanatok a személyiség plasztikus egységében állnak a követő elé, a példakép mint erkölcsi feladat is egységes követelményt jelent. A példakép fölötte áll a normának, mert az erkölcsi normát személyes életalakításban mutatja be és így állítja föl megvalósítandónak. A példakép az erkölcsi értékek keletkezése, azaz az erkölcsi alakítás szempontjából az a páratlan viszony, amelyben a mintakép-személy értékei közvetlenül hatnak egy másik személyre, hogy benne hasonló értékek támadjanak. A követés, amelyben a hasonló értékek keletkeznek, a példakép megélt erkölcsi tartalma iránti szerétéiből fakadó önátadás saját erkölcsi személyiségünknek alakításában. A követés alapja a követő személy és a példakép-személy értéktartalma között fennálló megélt viszony. A követőnek a példakép személyi értékét át kell élnie, mint neki szóló erkölcsi követelményt. A mondottakból következik, hogy a követés nem külső utánzásban áll, hiszen értékmegélés a kiindulópontja. A követésnek torzképe, nevetséges fonákja a külsőséges utánzás. A követőnek nem azt kell tennie, amit a példakép tett, hiszen saját személyiségét kell belülről alakítania, amint a példakép is belülről, saját adottságai és igényei szerint alakított személy. A követő erkölcsi személyiségének alakításában hasonló feladat előtt áll, mint az alkotó művész. Saját megélése alapján és a központi én-bői kiindulva kell ihlettel megalkotni valamit, ami még eddig nem volt és ami soha többé vissza nem tér. A követőnek a példakép iránti odaadásban belülről kiindulva kell belenőnie a példakép vonásaiba. A követőnek tudomásul kell vennie a példakép sajátos személyi adottságait, a személyiséggel kapcsolt egyediségét, az egyszeri történeti helyzetét és a soha vissza nem térő konkrét körülményeket, amelyekben az erkölcsi értéktartalom bemutatkozik. A példakép értéktartalmát úgy kell átélni, amint ezekben az egyszeri adottságokban elénk áll, a mintakép személyét a saját egyéni életéből kiindulva kell megközelíteni, hiszen a sajátos és egyszeri jegyektől elválasztva megszűnnék plasztikus személynek, példaképnek lenni. De éppen ezekben a konkrétumokban a példakép nem követhető. A követés azt kívánja, hogy a követő a különleges személyi jellegének megfelelően, a számára megnyíló életfeladatban, élete sajátos helyzetében és egyszeri körülményei között hasonlóvá legyen a
