Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
124 1BRÁNYI FERENC mintaképhez. Úgy kell viselkednie, olyanná kell lennie, mint az ő körülményei között a példakép viselkednék. De még itt is figyelembe kell venni a példakép személyiségének sajátosságát, ami csak a példakép személyéhez van kapcsolva és a követőétől különbözik. Ezért a követés a lehetőséghez mérten tökéletes hasonlóságra törekszik és sohasem azonosságra. A hasonlóság az azonossággal szemben kidomborítja a különállást, magaállást és differenciáltságot. Amikor a keresztény1 életeszmény erkölcsi tartalmát akarjuk megjelölni, kegyelemből fakadó és a kegyelmi rendbe emelt élet erkölcsi tartalmáról van szó. Tehát a hitben elfogadott újszövetségi szentiratokból kell kiindulnunk. A normatív etika nyelvén azt keressük, hogy az Újszövetségben elhangzott parancsoknak, a kegyelmi rendben érvényes normáknak mi a tartalma. Az érték-etika gondolatvilágában azt kérdezzük, hogy az újszövetségi erkölcsi megnyilatkozások mögött mi hámozható ki alapvető értékként, ez hogyan foglalja magában a többi kegyelmi értéket és az egész kegyelmi értékrend milyen viszonyban van a természeti erkölcsi értékrenddel. A példaképi etika síkjában pedig azt kérdezzük, odaállít-e az Újszövetség valakit példaképül és ki a példakép. Ha az Újszövetség erkölcsi vonatkozású kijelentéseit vizsgáljuk, amelyek személyes erkölcsi feladatunkat jelölik meg, azt is látni fogjuk, vájjon elsősorban parancsokat, normákat ad-e, vagy főkép értékekről beszél-e, vagy pedig elsősorban példaképet állít-e elénk, azaz vájjon a keresztény életszemény, amint a kinyilatkoztatás forrásaiban megtalálható, főkép a normatív, vagy az axiológiai, vagy a példaképi etika kategóriáival és fogalmaival közelíthető-e meg. Amennyiben pedig az erkölcstan a célkitűzés, az emberi jellemformálás irányításának gyakorlati feladata alól sem vonhatja ki magát, annyiban az is kitűnik, vájjon a keresztény erkölcstannak parancsokat kell-e elsősorban adnia, vagy pedig elsősorban a példakép erkölcsi személyiségét kell-e megvilágítani, a példakép személy-értékének különböző mozzanatait kell-e kiemelni és tudatosítani és így az értékélmény számára lehetővé tenni. * * * Az evangéliumokban az Úr Krisztus részéről hangzanak el parancsok, amelyeket az értekezés bevezető részében említett értelemben cselekvési normáknak kell tekintenünk.1 * 3 4 Azonban a parancsok hátterében Krisztus isten-emberi személye bontakozik ki, mint fölséges, a történelemben egyedülálló, minden kor minden emberét utolérhetetlen módon 1 A továbbiakban is következetesen a «keresztény» szót használom és ebben követni akarom az ősi hittudomány nyelvét. Értem alatta azt a teljes értelemben vett kereszténységet, amelyet a katolikus Egyház képvisel. 4 Máté 5, 16—42; 6, 1—9, 16—34; 7, 1—6; 10, 5—15; 18, 8—9; 22, 37—39; Márk 6, 8—11 ; 9, 44—46; 12, 29—31 ; 16, 15; Lukács 9, 3—5; 11,9; 12,22,31—32; 17,3—4; Ján. 2, 16 stb.
