Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
122 IBRÁNYI FERENC értékessége, az kitűnik már abból is, hogy az erkölcsi cselekvés, mint ilyen, immanens tény, tehát nem megy át másra, hanem a cselekvőben marad, mint annak a tökéletessége. Továbbá bár az erény meghatározásánál Szent Ágostont követi,1 akinél a cselekvés jelentősége emelkedik ki, a részleges erkölcstanban ismételten Aristoteles definíciójára tér vissza, amely viszont nem véletlenül a személy erkölcsi értékességét említi első helyen.1 2 A cselekvés (opus bonum) Szent Tamásnál az erkölcsi személyiség kiteljesedése, megvalósulása és kibontakozása.3 Az értéketika elvezet az ember erkölcsi világának újabb szempontból való szemléletéhez, a mintaképi erkölcstanhoz. Ha formailag tekintve a dologi, állapoti, törvényi érték fölött a legnagyobb érték a személyérték, ha az erkölcsi érték a maga teljességében és megvalósultságában az erkölcsi személyben mutatkozik be, másrészt ha az érték normát alapoz meg, a tökéletes erkölcsi személyiség, amennyiben éppen tökéletes maga a legfőbb erkölcsi norma. Az eszmei «kell»-t azonban, amely egy személyből, egy személy meglátott értékéből indul ki, nem normának hívjuk, hanem példaképnek. A személyérték előtérbehelyezése szükségképen átvezet a mintaképhez. Az egyoldalú normatív etika, mivel az erkölcsi személy-értéket figyelmen kívül hagyja, a példaképet nem ismerheti el erkölcsi tényezőnek. Kant tehát következetes maradt önmagához, amikor a példakép szerepét az erkölcsiség területéről kirekesztette.4 A mintaképi erkölcstan egy történeti, vagy elgondolt személy képét rajzolja meg és ennek a képnek a megmintázását feladatként jelöli meg. A modern etikusok közül főkép Max Scheler dolgozta ki a példakép szerepét és jelentőségét az ember erkölcsi magatartását illetőleg és ő mutatott rá legjobban arra az egyedülálló viszonyra, amelyben példakép és követő találkoznak. A mindennapi tapasztalat mutatja, hogy erkölcsi világunk kialakulásának milyen hatalmas tényezője és jelentős mozgatója a mintakép. Az egyes népek történetében megtalálható és bizonyos vonatkozásokban változásnak alávetett részleges norma-rendszer történeti megítélésében legjobban eligazodunk, ha visszamegyünk a példakép-rendszerre, abban az időben annál a népnél uralkodó személy-típusokra. Minden tényleges szociális egységben föl lehet fedezni a mintaképet, a szociális személy-típust, vagy a típusok rendszerét, amely az egyesek erkölcsi magatartásának magyarázatát adja. A gyermek számára az atya, a család és törzs számára a család-, vagy törzsfő, az ősök, a faluban a legkiválóbb ember, akitől a többiek tanácsot kérnek és akire feltekintenek, az iskolá1 Ia IIae, q. 55, a. 4. 2 Virtus est, quae bonum facit habentem et opus eius reddit bonum. V. Ő. IIa IIae, q. 47, a. 4. c., q. 48, a. 3, c., q. 81, a. 2. c. 3 IIa llae, q. 56, a. 1, ad 1. 4 L. Grundlegung zur Metaphysik der Sitten. Reclamsbibliothek, herausgegeben von Theod. Fritzsch, 40.
