Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
A KERESZTÉNY ÉLETESZMÉNY ERKÖLCSI TARTALMA 121 sok differenciáltságot megengedő határai között helyezkedik el. Az értékelméleti beállítás fontosabbnak tartja a személy erkölcsi értékességének szemléletét, mint a cselekvés jóságának vizsgálatát. Nem azt nézi elsősorban, hogy mit tesz, hanem hogy milyen valaki. Az erkölcsiség lényegében nem egy legfőbb törvény teljesítése, nem egy határozott rend megalkotása. A jó és rossz eszméje eredetileg nem a cselekvéshez, hanem a személy létéhez kapcsolódik.1 A normatív etika a cselekvés mellett figyelmen kívül hagyta az önértékű személyt, az erkölcsi értékek hordozóját. Továbbá csak általános normákat adott, amelyeken szükségképen kívül maradt az egyéni és személyi differenciáltság és ezek értékessége. Ha az erkölcsiség nem áll másban, mint általánosabb, vagy kevésbbé általános törvénynek való engedelmességben, a személyi különleges jelleg, amely az általános törvény keretén kívül esik, egyszerűen erkölcstelen.1 2 Az értéketika szerint a világ végső erkölcsi értelme és célja magas értékű személyek lehető léte. Az értéketika nem tagadja a normát, de az erkölcsi személyt elébehelyezi a normának. Max Scheler kiemeli, hogy nincs kötelességet jelentő szabály szabályozó személy nélkül. Nincs a normának anyagi helyessége a normát hozó személy lényegi jósága nélkül. Nincs kötelesség-norma, ha a személy, akire érvényessége vonatkozik, nem látja belülről kiindulva, hogy mi a jó. Nincs norma iránti tisztelet anélkül, hogy valaki nem tisztelje a normát szabó személyt.3 Aquinói Szent Tamás erkölcstana nem nevezhető normatív etikának az elnevezés egyoldalú értelmében. Nem foglalkozhatom a jelen értekezés keretében részletesen azzal, hogy az erkölcstannak a Summa Theologicában lefektetett elvei mennyire megadják a fogódzópontot az erkölcsiségnek nemcsak normatív, hanem axiológiai kiépítésére is. Csak röviden rámutatok arra, hogy Szent Tamás újabb értelmezői és követői a Summa «bonum»-eszméjét minden erőltetés és nehézség nélkül fogalmazzák meg axiológiai értelemben. Továbbá Szent Tamásnál is élőbb- való az értékre-irányulás, mint a cselekvésnek normához igazodása.4 Hogy Szent Tamásnál mennyire kidomborodik az erkölcsi személyiség 1 Max Scheler, Der Formalismus in der Ethik und die materielle Wertethik, Halle 1927, 596. 2 Nicolai Hartmann, i. m. 471. 3 Max Scheler, i. m. 597. A gondolatmenet keretén kívül esik, hogy az értéketikához fűződő egyoldalúságokra és a felvetett problémák megoldása elé tornyosuló nehézségekre kitérjek. Ezt illetőleg utalok Kecskés Pál tanulmányára : Az erkölcsbölcseleti kritika legújabb eredményei, Religio, 1927, 181—214. 4 Hivatkozom a IIa IIae, q. 47, a. 6. tételére, mely szerint arra a kérdésre : utrum prudentia praestituat finem virtutibus moralibus, tagadóiag válaszol. Az okosság erénye, amely a normát adja az erkölcsi erények megvalósítása számára (determinat medium), az értékek rendjét nem adja, hanem föltételezi. Tehát föltételezi az értékek rendjére való ráirányítottságot is.
