Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
118 IVÁNYI JÁNOS legyetek, mert én, Jahve, a ti Istenetek, szent (kadós) vagyok. » (L. még: Lev 11, 44 sk ; 20, 26 ; 21, 8.) De megleljük a tóraadásnak egyéb könyvekben megrögzített utasításai között is. Így pl. Nu 15, 40-ben. A kiválasztás kegyelmi tényéhez mért és neki megfelelő lelki magatartás követelése a prófétai hirdetésnek is leglényegesebb elemei közé tartozik már a legelső ú. n. klasszikus prófétáknál, mint pl. Ámosznéü : 5, 14 : Keressétek a jót és ne a rosszat, hogy életben maradjatok . .. 5, 15 : Gyűlöljétek a rosszat és szeressétek a jót. . . Akkor talán megkönyörül Jahve, a Seregek Istene Jákob maradékán. 5, 24 : Hömpölyögjön a miSpât (= a tárgyiasult isteni akarat, a helyes cselekvés szabálya) mint a víz És a fdâkâ (= az isteni akarat szerint való életszabály) mint az el nem apadó patak.1 Ugyancsak ez az Ámosz vonja le a kiválasztottság tényéből a legegyenesebb és legmerevebb következtetést és vágja szemébe esztelenül és vakmerőén bizakodó honfitársainak azt a kérlelhetetlen és kemény igazságot, hogy a kiválasztottsággal természetszerűleg nagyobb erkölcsi felelősség is jár : 3, 2 : Egyedül titeket választottalak ki (jâda'ti) a föld összes nemzetségei közül, éppen ezért fal-kén) torlom meg rajtatok összes bűneiteket.1 2 3 Az Isten által megkövetelt, erkölcsi kötelezettségek következetes és lelkiismeretes teljesítése — mint később látni fogjuk — a kiválasztással járó kiváltságok teljesülésének is egyedüli és elengedhetetlen feltétele volt. 3. A kiválasztás tárgya. A kiválasztás elsődleges tárgya természetszerűleg maga a nép. További reflexiók eredményeképen azzá lett Jerúzsálem, a Sijjón és a templom is,8 mint Jahve nevének lakóhelye.4 (Folytatása következik.) Iványi János. 1 Vö. még 5, 7 ; 6, 12. stb. ! V. ö. Jer. 25, 29; 49, 12. 3 Józs. 9, 27 ; Sám. II. 24, 18 ; Kir. I. 8, 16 ; Zs. 74 (73), 2 ; 78 (77), 68 skk ; 132 (131), 13 sk ; Ez. 16, 1 skk ; stb. Vö. Zak. 2, 16 (Jeruzsálem újraválasztása az eschatologikus időkben). 4 Dt. 12, 5; 14, 23 skk; 16, 2; 26, 2 ; vö. Zak. 2, 16.
