Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Iványi János: Izrael, az Isten választott népe

Igen nagy súllyal esik latba az a kifejezésbeli és eszmei rokonság, mellyel a) Dávidnak, a Messiás-király eszményképének a zsoltárirodalomban leírt kiválasztása és ß) a Messiás-királynak, valamint y) a választott népnek az Izaiás könyv II. részében olvasható küldetése között fennáll :

a) Zs. 78 (77), 70: Kiválasztottam (báharti)

Dávidot szolgámat (ábdi).

Zs. 89 (88), 4 : Szövetséget kötöttem választottammal (libehlri; LXX : libehîrâi), Megesküdtem Dávidnak, szolgámnak (hbdl).

42, 1 : íme az én szolgám (hbdl),

akit megragadtam,

Az én választottam (behirí), kiben nem kedvem tellett.

y) íz. 41, 8: Te Izrael az én szolgám (abdi)

vagy, Jákob, akit kiválasztottam (báharti),

íz. 44, 1 : Halljad Jákob az én szolgám (abdl)

és Izrael, akit kiválasztottam (báharti).

A zsoltárszövegek szerint tehát az üdvrend történetében kiváló szerepet játszó kiválasztott király Jahve szolgájának nevét is viseli, akárcsak a Messiás-király (íz.42, 1). Ugyanezt a nevet kapja a különleges hivatásra rendelt és meghívott Izrael is. Neki is tehát, akárcsak a Messiás-, avagy pap-királynak üdvrendi alapon értelmezett királyi küldetése van.

Ezen a vonalon kell elindulni, nézetem szerint, a sokat vitatott ebed Jahve kifejezés értelmezésénél is.1 Ez hol individuális, hol pedig kollektív személyt jelent az Izaiás-könyvben. Aszerint, amint a Messiáskirály, avagy a választott nép küldetéséről akar-e beszélni a szerző.

Izrael királyi hivatását a most értelmezett szentírási helyeken kívül igazolja az a megfigyelés is, hogy az Istennel kapcsolatban, tehát üdvrendi értelemben alkalmazott kârâ’ ésbáhar igék a felsorolt fejedelmi személyektől eltekintve csak Izraellel kapcsolatban használatosak az ószövetségben.2

1 A vonatkozó anyagot lásd W. Graf Baudissin : BZAW. 34 (1920), 1. skk. ; az értelmezéshez vö. A. Harnack; Sitzungsberichte der Béri. Akad. 1926. 28. 1.

2 íz. 41, 9. Jellemző, hogy itt a kârâ’ párhuzamban van a bahar igével.

A bahar szó használatos szórványosan a zsoltárkönyv ben (135 [134], 4)

és főleg a Deuteronomiumban (7, 6 ; 10, 15 ; 14, 2. 21), mely — mint fentebb láttuk — a választott nép szent voltát is feltűnően nyomatékozza. A prófétai hirdetés inkább Izraelnek az eschatologikus időben bekövetkező újrameg- választásával kapcsolatban alkalmazza: íz. 14, 1; Zak. 1, 17; 2, 16: 3, 12 (Jerúzsálem újraválasztása).

IZRAEL, AZ ISTEN «VÁLASZTOTT NÉPE» 115

8*