Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
114 IVÁNYI JÁNOS Felölti a kizárólagosan papot megillető efódot1 és szent (liturgikus) táncot lejt a frigyláda előtt.1 2 És teszi ezt éppen az a Dávid király, kinek az üdvösség rendjének kialakulásában igen jelentős szerep jut. Nemcsak vérszerint a Messiás ősatyja, hanem típusa és eszményképe is olyannyira, hogy a Messiást egyenest második Dávidként várja az ószövetség ihletett írója. Hogy a választott nép az ószövetség elgondolásában a papkirály szerepét viszi a föld nemzeteivel szemben, az kiviláglik egyrészt Ex 19, 5-ből, ahol Izrael mint D^ro robEB (= papok királysága) jelenik meg. Másrészt pedig abból a terminológiából, mely Izrael kiválasztását van hivatva megjelölni. A föntebb tárgyalt kultusz-kifejezések (hikdfs, hibdíl) mellett ugyanis a Nip, ina és npb, yp igepárok jelzik Izrael különleges meghívását. Az első igepár (kârâ’ és báhar), melyhez korre- lativumként Izraelnek Jahve szolgájaként való (mm ina) való szerepeltetése csatlakozik, Izrael királyi küldetését, a második pedig (lákah és jáda ) prófétai szerepét emeli ki. Ez utóbbival későbben fogunk foglalkozni. A báhar (= választani, kiválasztani) igének üdvrendi alkalmazására jellemző, hogy sohasem használatos sem idegen fejedelem, sem izraelita próféta meghívásánál.3 * * Ha idegen királynak, avagy általában kívülről érkező hatalomnak, Jahve terveibe való bekapcsolásáról van szó, a he'ír (= támaszt), *hehezîk jad (= a kezet megragadni),6 avagy a kârâ’ (= hívni, meghívni),6 ige használatos. Ugyanígy jelzi a kârâ ige főleg az Izaiás-könyv II. részében a Messiás királynak,7 avagy egyéb, az üdvtörténetben jelentős szerepet vivő fejedelmi személyiségnek küldetését is.8 Ha Jahvéhoz közelebb álló fejedelmi személyek meghívásáról van szó, akkor a báhar igét használja a szent szerző. így : Ezdr. : II. 9, 7 : Ábrahám; Zs 106 (105), 23 : Mózes; Agg. 2, 23 : Zerubbábel személyével kapcsolatban. 1 Vászonkötényt, mely ősi időben a fungáló pap legjellegzetesebb ruhadarabja volt. 2 Sám. II. 6, 14. 8 Jer. 12, 3-ban nyilván glossza ! Vő. LXX. Az egészhez 1. Hempel; Die Grenzen des Anthropomorphismus. ZAWN. F. 16. (1939.) 83. 1. — Igen ritkán (Pl. Nu. 16, 5) a kultusz személy (pap) elkülönítését fejezi ki. E kivétel a szónak fent jellegzett mivoltán nem változtat. 1 íz. 41, 25 és 45, 13 (Círus). 6 íz. 45, 1 (Círus). g. ii 6 íz. 45, 3 sk. (bis !) : Círus ; 46, 11. Jahve napkeletről elhívja a szárnyast (perzsák?) ;*• 48, 15 : Babilon ellen rendel az Ür egy idegen hatalmat (Círust?). " 7 íz. 42, 6; 49, 1. 8 íz. 51, 2 : Ábrahám.
