Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Iványi János: Izrael, az Isten választott népe

IZRAEL, AZ ISTEN «VÁLASZTOTT NÉPE*

113

addig, amíg az isteni gondviselés úgy akarta. Ebbe a megállapításba kell majd kapcsolódnunk akkor, amikor majd a választott népnek a Megváltóhoz és az Ő egyházához való viszonyáról kell szólnunk.

Izrael tehát pap (kohên). A pap legfőbb dolga az Isten szolgálata.1 Ez a szolgálat az ősi sémi primitív elgondolásban kettős mozzanatot rejt magában : a jóseszközök kezelését és a szentély (az oltár) szolgálatát.1 2

Ezt követeli a paptól az ősi izraelita törvény is.3 A fejlődő élet gazdagabb összetétele azonban azt hozta magával, hogy a kezdetleges sors-orákulum helyét idővel a szélesebb mederben folyó és többé- kevésbbé elmélyült valláserkölcsi oktatás foglalta el,4 melyben a papság főkép a szentélybe zarándokló híveket részesítette.

Miben állott mármost a választott nép papi küldetése? Semmiképen sem volt ez öncélú és evilági természetű.

Nem irányulhatott arra, hogy Isten népének uralmát biztosítsa más népeken.

A papi ténykedés az isteni gondolat szolgálata nemcsak a saját, hanem mások érdekében is.

Izraelnek főfeladata az volt, hogy az egyedül igaz Isten eszméjét őrizze, ápolja, terjessze.

Magasabbrendű életével, egyedülálló történetével és hitével tanúja (ced)5 és hirdetője6 legyen ennek az egy igaz Istennek a többi nép előtt és így útján egyengesse a kinyilatkoztatás teljességének, az evangéliumnak.

b) Izrael királyi tisztsége.

Kánaán ismerte a pap-királyság intézményét. Malki-sedeket, Salem királyát mint ’él 'eljön7 papját mutatja be a Genesis szerzője.8 Az ószövetség a pap-király eszméjét az üdvösség rendjébe is beleépítette és a jövendő Messiás-királyról azt hirdeti, hogy ő pap lesz Malki-sedek rendje szerint.9

Annak ellenére, hogy a mózesi törvény a papi tisztség betöltésére Áron családját rendelte, Dávid is végez papi funkciót.

1 Az izraeliták, mint papok szolgálattevői (me$âre(ê) Istennek (íz. 61, 6).

2 I. Benzinger: Hebräische Archaeologie. Leipzig, 19273. 343. 1. V. ö. J. Wetthausen: Bestearabischen Heidentums.2 134. skk. 1.

3 Dt. 33, 8 skk. ; V. ö. Eichrodt : i. m. I. 211. 1.

M. Weber: i. m. 191. skk.

4 Eichrodt: i. m. I. 211.

6 Íz. 43, 10 skk. ; 44, 8 ; 55, 4 ; vö. 44, 23 ; Zak. 8, 23 ; a pogányok majd a zsidók ruhaszegélyébe kapaszkodnak és azt mondják : Menjünk velük, mert náluk van az Isten.

6 Tób. 13, 4.

7 ’el 'eljön, LXX : &eoç vtfiaxoç-, Vulg.: deus altissimus.

8 Gen. 14, 18.

9 Zs. 110 (109), 4.

Theologia.

8