Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Iványi János: Izrael, az Isten választott népe

IZRAEL, AZ ISTEN «VÁLASZTOTT NÉPE»

111

Mindenekfölött pedig azokat a férfiakat kellett a többi embertől elkülöníteni és szentté tenni, akiknek feladata a szent Isten közvetlen szolgálata volt. így a papokat (Ex 29, 1 sk. ; Lev 8, 6 skk.) és a prófétákat (Jer. 1,5; v. ö. Am 7, 15 ; íz 6, 5 sk.).

A papok és a próféták mintájára különítette el (hibdll) Jahve Izraelt a többi nemzettől1 és szentté tette1 2, vagyis mint a papokat a saját közvetlen szolgálatára rendelte. Izrael is Istenének szentje,3 mint a pap.4 Címe : kadős v. kódes le’jahwe (=Jahve szentje)5 mint a főpapé6 vagy egyszerűen a szent nép (àm kadóS; így főkép a Deuteronomium szereti nevezni Izraelt7 és gój kadós)8 9, az Isten népe ('am ’elohím avagy há- ,elohím),3 Jáhve népe (am jahwe).10 11

A szent nép fennmaradását biztosította a szent mag (zera' kódes11 vagy hakkódes).12

A fogság utáni zsidóság féltékenyen vigyázott fajtisztaságára, az ábrahámi leszármazási folytonosságra. Ezért gondosan óvta a szent magot, mint a faji tisztaság zálogát, az idegen vérrel való keveredéstől.13

Izrael papi küldetésének ószövetségi tanítását egy újabb érdekes megfigyelés is alátámasztja.

Mindtöbben mutatnak reá arra a feltűnő hasonlóságra, mely a Sinai-szövetségkötés és a főpap szentelésének szertartása között mutatkozik.14 (Ex 19, 10 skk ; 24, 5—11 és Ex 29, 1—37 ; Lev. 8, 1—36).

Mindkét esetben a szertartás első aktusa a mosakodás. Középpontja és veleje a vérhintés15 16 az oltárra és a felszentelendőkre : a népre, illetőleg a főpapra. Az ünnepi rítust végül itt is ott is az áldozati lakoma zárja le.

1 Lev. 20, 24 : hibdaltí ’etkem min — hâ'ammîm. V. ö. 26. v. : wá’abdtl ’etkem. Az elkülönítés tényére utal a Bileám-áldás is, amikor Izraelt olyan népnek mondja, mely egymagában él (hm lebadad jíékón) és nem számítódik a nemzetek közé (ubaggôjîm lő’ jlthaSSab). Nu 23, 9.

2 Lev. 20, 26 : wihjítem tt kedoiím. V. ö. Lev. 11, 44 sk. ; 19, 2 ; 21, 8 : mekaddiékem (LXX. alapján : mekaddesám).

3 Dt. 14, 21 ; Nu 15. 40.

4 Ködéé ll’loháw: Lev. 21, 7; Nu 16, 5. 7.

6 Dt. 14, 2 ; Jer. 2, 3.

» Ex 28, 36 ; Dt. 26, 19.

7 Dt. 14, 2. 21 ; 26, 19. Az eschatologikus időben is szent nép lesz Jahve megválasztottjainak neve: íz. 62, 12.

8 Ex 19 6.

9 Bir. 20, 2 ; Sám. II. 14, 13 stb.

19 Bir. 5, 11 ; Sám. I. 2, 24 stb.

11 íz. 6, 13.

12 Ezdr. I. 9, 2.

13 Ezdr. I. 9, 1 skk.

14 D. Schoetz: Schuld und Sünopfer im Alten Testament. 1930. 86. skk.

— Hoepers: i. m. 17.

16 Kraetzschmar: i. m. 84. — Schoetz: i. m. 86.