Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
IZRAEL, AZ ISTEN «VÁLASZTOTT NÉPE» 109 Az Ő kezében a népek olyanok, mint az agyag az agyagműves kezében. Kedve szerint gyúrhatja, formálhatja őket1 anélkül, hogy bármelyikük is kifogást emelhetne működése ellen. Ha az Istennek úgy tetszett volna, más népet is kiszemelhetett volna céljai elérésére.1 2 Izrael kiválasztása új történeti folyamatot nyit meg. A kiválasztott nép az Isten kegyelmi ténykedése által mintegy újra születik. Az újraszületéshez, az új történeti folyamat megindításához pedig teremtői aktus szükséges. Innét van az, hogy a teremtés és a kiválasztás a legszorosabb kapcsolatban jelennek meg a zsoltárköltészetben3 és a prófétai hirdetésben.4 5 * íz 43, 1 Jahvet kifejezetten Izrael teremtőjének (bőré’) és megalkotóiának (jősér) mondja. Használja a báró’ szót, mellyel az első teremtés-elbeszélés8 szerzője a látható világ kezdetét és új életsíkok létrejöttét vezeti be.8 Dt 32, 6 ugyancsak a választott nép atyjaként és teremtőjeként (kőne) tiszteli Jahvét. A kânâ szó nem jelent ugyan minden esetben teremtői működést, de sok esetben igen.7 És a mi szövegünkben legalábbis valószinűsítik e jelentést a kiegészítő szinonimák ['ásza (=készít) és körien (=meg- erősít, erősnek odaállít.)] A kiválasztásban való hit tehát lényegében a teremtésben való hit.8 2. A kiválasztottság nem kiváltság, hanem hivatás, küldetés, feladat. Az ószövetségi üdvrend történetében az, akivel az Isten közvetlen kapcsolatot keres és tart fenn, az Isten közvetlen szolgálatában is áll. Éspedig nem öncélú és nem evilági értékű működés kifejtésére, hanem vallási eszmék hordozására és megvalósítására. Ha tehát az Isten magához emel és a legszorosabb kötelékekkel 1 Jer. 18, 5—10. 2 V. ö. Heinisch: i. m. 142. 3 Zs. 136 (135), 5—9. és 10—21. — A 74 (73). Zs. Jahvénak, Izrael királyának (12. v.) az egyiptomi kivonuláskor véghezvitt csodatetteit (2. v.) a kozmikus teremtés képeivel írja le. (12—15. v. V. ö. Galling: i. m. 25. 1.) 4 íz. 51, 9 sk. ; Jer. 32, 17 skk. 5 Gen. 1, 1—2, 4. 9 L. Iványi: A hatnapi teremtés. [Theologia, 1935. (II.) 34. L] 7 Gén. 14, 19. 22 ; Péld. 8, 22 ; Zs. 139 (138), 13. 8 Cramer: i. m. 73.1. V. ö. Galling: i. m. 23. 1. 5. j. és 44. 1. 1. j. — A csodálatot keltő természet és a történet nagyszerű eseményei az ószövetségi ember szemében annyira közvetlenül az Isten művei, hogy meglátásuk az istenismerés forrásává válik. V. ö. J. Lindblom: A természet és a történés az a két tényező, melyből a próféták istenismerésüket merítik. [Die Religion der Propheten und die Mystik. (ZAW 1939. N. F. XVI. Heft 1. u. 2. 70. 1.)] J. Hänel szerint a természeti és a történeti élmény kinyilatkoztatás-számba megy nemcsak a próféták, hanem a kevésbbé érzékenyen hangolt lélek előtt is. (Das Erkennen Gottes vei den Schriftpropheten. Berlin—Stuttgart-—Leipzig, 1923. 224. 1.)
