Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről

MÉOEGYSZER AZ OKSÁG ELVÉRŐL.

A Theologia 1938. évi 2—3. számában megjelent, az okság elvéről szóló tanulmányom kapcsán Bárd János a Theologia 1938. 4. és 1939.

1. számában «A szenttamási oksági elv védelmében» címmel foglalkozik az okságelv problémáival. Lényegében a szenttamási okságfelfogásnak véleményem szerint igen alapos és jó összefoglalását adja és azt az én eltérő okságfelfogásommal szemben fenntartani iparkodik. Megjegyzéseimmel szorosan követhetem tanulmányának szövegét.

Az az állítása, hogy a változássorokban semmiféle okságot, hanem csak puszta egymásutánt engednek meg a nominalisták, mint Occam és követői, az empirikusok, mint Locke és Hume, az idealisták, mint Kant és iskolája, áll Hűméről, de ilyen formában kétségtelenül nem áll Kantról, és Lockera vonatkozólag is kétes ; mivel ez azonban tulajdonképpeni vitatárgyunktól messzebb eső történeti kérdés, nem tartom szükségesnek bővebben kifejteni. Ugyanezért csupán kiegészítőleg jegyzem meg, hogy amikor magam kérdéses tanulmányomban a Theologia 150. lapján azt mondom, hogy az aristotelikus irányú skolasztika a XIII. században vezeti be először az immanens okokat is, akkor ez sem egészen helytálló : mert a sztoából a keresztény bölcseletbe származott logoi spermatikoi- tan az egyházatyák és a skolasztika bölcseletében is megjelenik és immanens jellegű okokat hirdet.

Helyesbítendő Bárdnak az a mondata, hogy én ismerem ugyan az anyagot, de oszthatóságán kívül semmiféle szerepet sem tulajdonítok neki : mert az anyag oszthatósága nem szerepe, hanem tulajdonsága, lényeges szerepe pedig az, hogy a világi kölcsönhatás szubsztanciális hordozója.

Transzcendens okságfelfogásom szerint, úgymond Bárd, a lejtőn leguruló kődarab nem azért gurul lefelé, mert önsúlya és a Föld vonzási ereje erre kényszeríti, hanem mert egy felsőbbrangú szellemi erő hajtja ebben az irányban. Ez így megfogalmazva annyiban helytelen, hogy szerintem éppen a kő súlya és a Föld vonzási ereje a felsőbbrangú szellemi erő hatása az illető anyagokra : a Bárd-féle fogalmazásban látszólag jelentkező ellentét tehát nem áll fenn. Az áll, hogy szerintem a keletkező növényi vagy állati élet voltaképpeni létesítő oka nem más növény vagy állat, hanem transzcendens szellemi ok ; de az ember érzésének és gondolkodásának oka nem egyszerűen rajta kívül álló magasabbrangú szellem, hanem ebben az esetben éppen az emberi testtel szoros életegység