Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Ivánka Endre: Hugo de Balma

HUGO DE BALMA 61 nek örvendett Spanyolországban.) Ugyanakkor adja ki Theodericus Loer, a kölni karthauzi kolostor vikáriusa, Dionysius Carthusianus, a nagy karthauzi teológus és misztikus (f 1471) műveinek első (nem egé­szen) teljes kiadását. Ha tehát űjabb kutatók1 megállapítják azt a ha­sonlóságot, mely — a misztikának elméleti megalapozásában — fennáll Keresztes Szent János és a ferencrendi misztika között, akkor leginkább arról a közvetlen hatásról lehet szó, melyet éppen Hugo de Balma műve gyakorolhatott Keresztes Szent János elméletére és tanítására ; hiszen tudjuk, hogy a «mistica theologia» régóta Szent Bonaventura művének számít. A közös vonások feltűnőek és alapvetőek. Keresztes Szent János tanításának azt a rövid összefoglalását, melyet fent idéztünk, J. Maritain azzal kezdi meg, hogy Keresztes Szent János szellemében igyekszik megjelölni azt a helyet, mely a tudományok körében a misztikát megilleti. A «savoir spéculatif» a szoros értelemben vett tudomány mellett, mely tud és tanít, és a «savoir spéculativement pratique», az erkölcstan mellett, mely előír és a cselekvést általános elvek szerint irányítja, van egy «savoir pratiquement pratique», mely az egyes cselekvést a maga egyszeriségében és konkrét valóságában érinti, útbaigazítást ad annak, aki ezt a cselekvést már tapasztalatból ismeri és nem általános szabályt keres, hanem tanácsot és vezetést a konkrét esetben. Ez a tudomány, amennyiben a keresztény tökéletesség elérésére és az «isteni dolgok átélésére»2 irányul, a misztika. És mivel ez a kegyelmi életnek egy része, ez a tudomány csak annak adhat útba­igazítást, sőt csak annak részére jelenthet egyáltalában valamit, aki az isteni kegyelemben részesült, ezért ezt a tudást egyúttal «savoir incom- municable»-nak nevezhetjük, szemben a spekulatív tudományokkal, melyek racionális úton közvetíthetők. Hugo de Balma hasonlóképpen azt mondja, hogy a misztikáról szóló tanítást csak az érti meg, aki már belső tapasztalás útján tudomást szerzett azokról az élményekről, melyekről ez a tanítás szól.3 Az emberek útbaigazítást adhatnak annak, aki már bírja ezt a tudást, de nem taníthatják, mint más tudományt.4 Ezt a tudást csak az Isten adhatja meg, ő ennek a tudománynak az 1 Például J. Maritain, S. Jean de la Croix praticien de la contemplation, Etudes Carmélitaines 16 (1931) I. 62—109. 1. értekezésének 86. lapján. 2 «Passion des choses divines» mondja Maritain (u. o. 69. 1.) egy régi görög kifejezéssel, mely eredetileg a fiatal, platonizáló Aristotelestől való (xà 9-sîa où [iaíisiv Sít, &XX& -aOstv Rose frgm. 15.) és Dionysius Areopagita közvetítésén át a nyugati misztikában vált ismeretessé, használatossá. 3 Nam in hac sapientia necesse est ut in seipso primo percipiat experi- mentaliter veritatem, et deinde sententiam omnium verborum, quae ad mys­ticam sapientiam pertinent, in comparatione cuiuslibet doctrinae facillimam iudicabit. Haec sapientia in hoc differt ab omnibus aliis scientiis, quia in hac primo oportet usum habere in seipso, quam verba intelligere, et practica hic praecedit theoricam. (346 bCf. 398 bB.) 4 Haec sapientia persuaderi potest ab homine, non doceri. (373 bB.)

Next

/
Thumbnails
Contents