Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Hugo de Balma
HUGO DE BALMA 59 Isten közvetlen ajándéka ugyan, de mégis humana industria is szükséges hozzá, mivel maga Szent Pál apostol úgy nevez minket, hogy «Dei coadiutores». (1 Cor 3, 9.) «Coadiutores, inquit, non compulsores, non proventores, ne dicamus : manus nostra excelsa et non Dominus fecit hec omnia. És így folytatja : Quales autem industrias discipulus huius scole (= scholae) observare debeat, dominus Joannes Gerson Parisiensis et Hugo de Palma plane ponunt in prescriptis libris, ubi agunt de mistica theologia».1 A könyvlajstrom írója tehát egy vonalba helyezi Hugo de Balmát Johannes Gersonnal, a XV. század szellemi életének legnépszerűbb és leghatásosabb irányítójával, aki nemcsak az ú. n. «synodalis mozgalom» lelke volt, hanem a korszak legolvasottabb misztikus és aszkétikus műveinek szerzője is.2 És ezt joggal is teszi. A legújabb kutatások azt mutatták ki, hogy Gerson a misztikáról szóló tanítását, a misztika lényegének meghatározását és a misztikának a spekulatív teológiával szemben való elhatárolását messzemenőleg éppen Hugo de Balma művéből merítette.3 Ez érthető is ; Gerson a misztikus irodalom terén nem akar újat alkotni, hanem a misztika kincseit egyrészt nagyobb körök vallási életébe akarja belevinni (ezt a célt szolgálja az ő népszerűsítő munkássága, a francia nyelven írt tractatusai, és ebben a tekintetben párhuzamosan működik a «devotio moderna» embereivel, a «fratres de vita communi» körével), másrészt a misztika elméletét, amint az lassanként a misztikus irodalomban kialakult, összhangba akarja hozni a scholasztikus teológiával. Nostrum hactenus studium — így írja körül célkitűzését — fuit concordare theologiam hanc mysticam cum nostra scholastica. Ezért egy olyan munkából kellett merítenie, amely ezt az elméletet már kidolgozottan tartalmazza, mely igényt tarthat arra, hogy a misztikus hagyomány szószólójának és tipikus megformulázásának tekintsék. És íme — a régiek mellett — Szent Ágoston, Dionysius Areopagita, a Victorinusok és Szent Bernât mellett, mint «modern» auctor Szent Bonaventurával együtt éppen Hugo de Balma szerepel, erősebb hatást gyakorolva Gerson munkásságára, mint bárki más a nevezettek közül. Ez bizonyítja legjobban, hogy maga Gerson Hugo de Balma könyvét a misztikáról szóló elmélet klasszikus megfogalmazásának tartotta. A középkor a maga módján ki is tüntette ezt a könyvet, amikor Szent Bonaventura neve alatt terjesztette és az ő művei közé iktatta ; nem tudták elképzelni, hogy egy ilyen alapvető mű ne származzék valamilyen nagy szenttől és doctor ecclesiae-től és amint a korábbi középkor számos műve Szent Ágoston nevével ellátva volt forgalomban, úgy 1 P. Lehmann, Mittelalterliche Bibliothekskataloge Deutschlands und der Schweiz II, 324, 12—20. 2 Jellemző, hogy őt tartották sokáig a «De Imitatione Christi» című könyv szerzőjének is. 3 J. Stelzenberger, Die Mystik des Johannes Gerson (Breslauer Studien zur historischen Theologie 10).
