Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
A LÉLEKELEMZÉS KAT. ERKÖLCSTUDOMÁNYI MEGÍTÉLÉSE 41 is tudunk levonni a lélekelemzés munkájából. Azt már az élményelmélet tárgyalásánál mondottuk1 — és ez a lélekelemzés alapja —, hogy a múlt események átélt részletei nem temetett élethulladékok, hanem aktív, életre törő, sokszor tudat alatt dolgozó hatók. Ennek a tételnek erőteljes felbecsülése a lélekelemzésből sarjadt. Nem szabad azt hinni, hogy erről a tényről csak a lélekelemzők tudtak,2 az azonban nem tagadható, hogy ennek a teljesebb értékét, szélesebben értelmezendő erejét és jelentőségét ők hangsúlyozták. Ha pedig ez a megállapítás a lélek titkos hatóinak egyikét világosabb színben tünteti fel, akkor a katolikus erkölcstudomány nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a megállapítást. Én jól tudom, hogy a lélekbúvárok igen tekintélyes része tagadja a tudatalattinak ilyen döntő szerepét,3 de szabadjon arra is figyelmeztetnem, hogy ez a merev szembehelyezkedés jórészt azokkal a túlzásokkal vívja kemény harcát, amelyek a lélekelemzők táborában hangoskodnak. De az semmiképpen sem tagadható, hogy a tapasztalat olyan jelenségeket vet fel, amelyeknek magyarázatainak egyike az élményelméleten nyugszik. Az erkölcstudomány tehát figyelemmel kíséri, megbírálja és a saját területén is értékesíti a helyesnek bizonyult elméletet. Azt sohasem tudja elfogadni, ami eredendő bűnként kíséri, de szívesen veszi azokat a megfigyeléseket, amelyek a tapasztalati élet területéről revelálódnak. Lehet ez egyszerűen tapasztalati tény vagy módszeres eljárás. Ilyen tapasztalati tény a lélektani és patológiai elváltozások léte, továbbá ilyen eljárás a lélek rejtett életével való foglalkozása. A lelkiélet zavarai sohasem kerülték el az erkölcstudománnyal foglalkozók figyelmét.4 A beteges ingerlékenység, a félelem, az aggályoskodás szélsőséges zavarai, a szexuális élet beteges kilengései és egyéb, az elmezavar határait érintő vagy azt ki is merítő jelenségek állandóan az erkölcsi beszámítást korlátozó, illetve teljesen kizáró tényezők között szerepeltek. Nem is itt, az alapelgondolásban lehet és van a haladás. A lélekelemzés érdeme, hogy ezeknek a beteges jelenségeknek területét kitágítani akarja és ezek hátterének konkrét magyarázatára törekszik. Nagy hibát követnénk el, ha elvi elutasítással elzárkóznánk olyan kutatások elől, amelyek a rejtett élet megvilágításának fárasztó munkájával kísérleteznek. Az erkölcstudomány egyenesen hálás lehet annak, hogy 1 Theologia, 1938. évf. 3. szám. 221. 1. 2 Hartmann, P. Janet. (Lásd : Dwelshauvers : L’inconscient. Paris, 1916.) 3 Boda J. : A «tudattalan» problémája és spekulációs veszélyei. Magyar Psychologiai Szemle. III. Budapest, 1930. (Ugyancsak a logikai és pszichológia területére szorítják Donat és Lindworsky is !) 4 Sum. Theol. : L, II. qu. 6. a. 5., 6., 7., qu. 10., a. 3., qu. 85., a. 1., 2. Továbbá lásd : Tillman, Fr. : Handbuch der kath. Sittenlehre. II. Band. Die psych. Grundlagen der kath. Sittenlehre v. Th. Müncker. Düsselsdorf, 1934. 171. 1.
