Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
40 MARCZELL MIHÁLY azt jelzi : az emberi beavatkozás csak kezdet, az isteni kegyelem ereje és segítsége — minden. De ha mindezt visszafordítjuk az eredeti gondolathoz — amely szerint a színezett múlt visszahozása adja a gyógyítást—, akkor a következőket kell megállapítanunk. Mivel az sem állítható, hogy a lélekelemzés biztos gyógyítási eszköz, sőt az sem biztos, hogy teljesen — lelkileg is — felvértezettek foglalkoznak ilyen, a testi ösztönöket igen könnyen felizgató kérdésekkel, ezért határozott óvást kell emelni a lélekelemzés általánosítására törő munkája ellen. Határozottan le kell szögezni, hogy szakszerű és elhivatott lélekbúvárok végezhetnek ilyen tudományos beavatkozásokat, de ők is csak úgy, hogy a minimálisra csökkentik a bűnös izgalmak közeli alkalmát. Tudnunk kell azt is, hogy a katolikus erkölcstudomány is számításba veszi az ösztönös energiák létét és az élmények jelentőségét. Csakhogy amíg a lélekelemzés felszabadítást hirdet, addig a katolikus álláspont — transzpozícióról szól. Amíg a lélekelemzés módszere — a múltnak teljesen teregetett visszaidézését szolgálja, addig a katolikus erkölcstudomány —a lelki bánkódást és visszavonulást követeli. Amíg a lélekelemzésben mindkét fél könnyen veszíthet lelkiekben, addig a katolikus elgondolás szerinti vitális kapcsolatban mindkettő nyer. Mindez pedig nem logikai szembehelyezés, hanem az ellentétek valóságos feltalálása. Ilyen alapon tehát reá kell jönnünk, hogy a lélek mélységeibe való ilyen behatolás nem a gyógyító és a betegséget megelőző beavatkozás, hanem a túlzottan megfeszült élményelméleteknek gyakorlati forszírozása. Ilyen kierőszakolt és sok erkölcsi veszélyt magában hordozó módszert pedig nem követhet, nem helyeselhet az erkölcsi tisztaságot követelő katolikus erkölcstudomány. A harmadik részben az a kérdés marad nyitva, vájjon mit tudunk felhasználni a lélekelemzés tudományosan kiszélesített irányzatából? Mindjárt a bevezetésben óvást kell emelnünk azzal az iránnyal szemben, amely a maga teljességében elvetné vagy teljesen leértékelné a lélekkutató és lelki bajokat gyógyítani akaró próbálkozást. Az tagadhatatlan, hogy a legszélsőségesebben beállított lélekelemzés nem annyira lélekbeszállás, mint inkább egyenesen ijesztő és minden nemesebb életértéket megtagadó elanyagiasítás. De ez ősanyjának, a matarializmus- nak eredendő bűne, amely kiverődik minden egyes gyermekén, tehát a szélsőséges lélekelemzésen is. A tovább haladó kutatás, a lélekelemzés későbbi iránya sokat tisztít a múlton és sokkal szebb köntösben jelenteti meg a «mélységkutatást». Éppen ezért a túlzóan félénk és azonnali teljes visszahúzódást parancsoló lebírálás nem volna elfogadható. Tisztelni kell a konkrét tények felvetette próbálkozást és komoly bírálat után fel kell értékelni a hasznos meglátásait, továbbá alkalmazni kell alkalmazható gyakorlati módszereit. A bátor szembenézés után ugyanis értékes, pozitív eredményeket
