Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
378 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN nyomát is. Ez utóbbi megállapítás azonban a legutóbbi bölcselettörténeti kutatások nyomán már átment a köztudatba. Már ez a puszta tény is érdekessé és értékessé teszi szerző jeles munkáját. Am ő azt még gyakorlati és továbbkutatás szempontjából is igyekezett hasznossá tenné. Könyvének függelékében görög-latin logikai szakszótárt tesz közzé. Maga tapasztalta, hogy mily nehéz a görög logikai szövegek tanulmányozása hiszen a görög szótárok a szakszempontokat nem mindig és nem mindenben — talán a logikában legkevésbbé — szokták tekintetbe venni. Ezért a rendes nagy görög-latin szótárak kiegészítéseképen ő maga állított össze ilyen szakszótárt, melyért minden logikai forráskutató ■szívből hálás lehet neki. A logikai latin szövegek tanulmányozására pedig latin skolasztikus logikai szótárt mellékelt az előbbihez, itt azonban nem ad sem fordítást, sem magyarázatot, hanem a skolasztikus latin műkifejezések után utal könyvének megfelelő szövegére. Végül szerzőnk, hogy a szövegkritikai ellenőrzést és a megkezdett csapáson való tovahaladást is megkönnyítse, a feldolgozott forrásmunkákat azok lelőhelyei szerint is összeállította s ezzel művének szak-értékét nem kis fokban emelte. Bochenski 122 oldalas kis munkája valóban új utat nyit a logika forrásainak tanulmányozásában s azért a szakkörök bizonnyal nagy örömmel fogadják, de a logika tanulmányozóinak kezdői is haszonnal forgathatják. Erdey Ferenc. Új olasz egyházjogi folyóirat: Archivlo di Dirltto Ecclesiastico. Folyóiratunk egyízben már felhívta a figyelmet az olasz egyházjogi irodalomra. (Theologia 1937. évf. 4. s köv. sz.) Rámutattunk arra, hogy a Codex óta több újabb szakfolyóiratot alapítottak ; ezt a jelenséget mint a fellendülő olasz .egyházjog egyik nem lebecsülendő jelét értékeltük. Alig két évre rá újabb olasz szakfolyóirat megalapításáról számolhatunk be. A lateráni egyezmény termékeny eredménnyel járt az olasz egyházjogi tudományra is. Nem olyan értelemben persze, mintha az azelőtt értéktelen lett volna. Ruffini, Scaduto, Schiappoli, Del Giudice, Jemolo, Falco olyan nevek, amelyekre a mai fiatalabb olasz generáció szívesen szokott hivatkozni ; ezeknél nálunk ismertebbek a latinul író szerzők, akiket éppen ezért nem szükséges felsorolni. Mindenesetre a nyelvi nehézségeken felül a világi szerzőknek az olasz népjellemből folyó túlzott individualitása, a külföldi kapcsolatok mellőzése és nem utolsó sorban néhányuknak a korábbi időből magyarázható túlzott etatisztikus felfogása lehetett az oka annak, .hogy megfelelően nem méltányoljuk őket. Ez azonban öreg hiba. Aki csak felületesen ismeri az újabb olasz egyházjogászokat, meggyőződhet arról, hogy a középkori kanonisztika vezető nemzete a jogdogmatika területén jelentősen előrehaladt. Míg a régebbiek közül jóformán csak Rujfini tett szert külföldi hírnévre, újabban mindgyakrabban közölnek olasz tanulmányokat, beszélnek meg olasz munkákat a külföldi és ezek között a határontúliak közül ikényes gonddal csak a legjobbakra felfigyelő német folyóiratok is. Az olasz teológus kánonisták folyóiratunk olvasói előtt jól ismertek, 1
