Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 379 ugyanez áll a Codex óta megindult szaklapokra is. (Apollinaris, Jus Pontificium, Rassegna di morale e diritto stb.) Jelen soroknak csak az a célja, hogy a lateráni egyezmény tizedik évében megindult világi egyházjogászok új folyóiratára felhívja a figyelmet. Mi sem jellemzőbb az újabb olasz egyházjog aktivitására, minthogy a meglevő szaklapok mellé újabbat alapított. Az Archivio di Diritto Ecclesiastico szerkesztője a fiatal gárda egyik szép irodalmi múltra visszatekintő, jónevű tagja, Pio Fedele, a római S. Rota ügyvédje, perugiai professzor, aki mellett comitato scientifico keretében olyan nevek irányítják a lapot, mint Bertola, Calisse, Checchini, D’Avack, Del Giudice, Jemolo, Moresco, Petroncelli, Scaduto, Schiappoli, Vasalli. A folyóirat elsősorban, amint arra neve is utal, az ú. n. állami egyházjog művelését tűzte ki céljául, mégis egyházias szellemben a kánonjog behatóbb tanítását is sürgeti és e tárgykörbe tartozó dolgozatoknak hasábjain teret enged. Fedele szerkesztő II problema dello studio e deWinsegnamento del diritto canonico e del diritto ecclesiastico in Italia c. cikkében szövi tovább azt a gondolatot, amelyet Del Giudice milánói professzor pár évvel ezelőtt megpendített : szükséges, hogy a világiak az ú. n. állami egyházi jog mellett a kánonjogot is behatóbban tanítsák és műveljék. A cikkre azért is szükség van, mert Olaszországban a kánonjog egyes állami egyetemeken kiegészítő studium ugyan, sok egyetemen azonban még idáig sem jutott el. A kánonjog szeretetétől áthatott tanulmány keresi az utat-módot, amely e studium elmélyítésére vezethet. «A kánonjog művelésének primátusa — Írja a 74. lapon —, amely a középkorban az olasz egyetemeken érte el tetőpontját, azután, hogy átlépte az Alpok határát, hosszasan időzött Francia- és Németországban, vissza kell, hogy térjen az olasz egyetemekre.» Az olasz egyházjog eme feltörő tendenciájában igazolást talál e sorok írója, aki két évvel ezelőtt szinte azonos szavakkal hívta fel a figyelmet (Az egyházjogi irodalom útja. Kny. 25. és köv. lap) az olasz egyházjogászokra. Az új folyóirat, amely évenként háromszor tíz íves terjedelemben jelenik meg, az elmélet és a gyakorlat kívánalmaival egyaránt számot vet : foglalkozik a) a jogtörténeti, állami egyházjogi, kánonjogi teóriával, b) egyházi és világi bíróságok és közigazgatási hatóságok joggyakorlatával, c) az egyházi és világi (olasz és külföldi) törvényhozás eredményeivel és d) megfelelő bibliográfiát is ad. Az első számhoz Moresco írt bevezetést. Az elméleti részben Jemolo római professzor néhány olasz zsinat tridentinum utáni házassági rendelkezését boncolja, amelyet az irodalom nem méltatott eddig eléggé (Le dispo- sizioni sui matrimonio in alcune sinodo italiane posttridentine). Vasalli érdekes cikkében a házassági jogban keresi a köz- és magánjogi elemeket. (Diritto pubblico e diritto privato in materia matrimoniale.) A köz- és magánjog elhatárolásának újabb kísérlete mellett kutatásai körébe bevonja az 1938. évi július 6-i német házassági törvényt is. A világi joggyakorlati részben Jemolo a meghatalmazás (In téma di autorizzazione), Petroncelli a jogi személyiség (Considerazioni sulla personalitá
