Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 377 maradt fenn, de ezekből is megállapítható, hogy a Mester logikájának nem csak magyarázója volt, hanem továbbépítője, sőt részben módosítója is. Neki köszönjük a feltételes szillogizmusok alapelveinek Ieszögezését, melyből a későbbi stoikusok annak egész elméletét megalkották. A stoikusok bölcseleté Aristoteles bölcseleti világnézetétől lényegesen eltér, mégis Aristoteles logikájának ők a leghálásabb örökösei. Nemcsak elfogadják az aristotelesi logika alaptételeit, de azt nagyban tovább is fejlesztik. Nekik köszönhető a Logica propositionum, vagyis a mondatok logikája, melynek egész elméletét ők fedezik fel és tisztázzák. A görög logikusok sorát szerzőnk az ismert Por- phyrius Thyrius-sál (232—304. Kr. u.) zárja. E nagy neoplatonikus bölcselő az Aristotelesi Categorias műnek kommentálásával az egész középkor logikája kialakulásához nagy mértékben járult hozzá. E görög szerzők logikai művei nagyjából az egész középkori és jelenlegi logika forrásai. Ezeknek ismerete a logika története szempontjából is elsőrendű fontosságú. Ezeknek ismertetését azonban szerzőnk nem történeti beállításban eszközli. Ellenkezőleg, a mai skolasztikus logika szövegeit veszi és pedig a logika elemei szerint. Itt valóban a cím szűkreszabott keretei között mozog. Csakis a logika elemeit állítja össze, és pedig először az eredeti görög szövegben, a lap alján a pontos forrás megjelölésével. A másik oldalon párhuzamosan ugyanazon szövegek kijegecesedett latin fordítását kapjuk. Ily módszerrel tárgyalja előzsör Aristoteles logikáját éspedig könyvének legnagyobb részében, a 13—77. lapokon. Sorba találjuk itt a logika valamennyi alapfogalmát, meghatározását, a szillogizmus elméletét, a bizonyítás módjait, a tudományok elosztását és módszerét, valamint a szofisták mesterkedéseit. Theophrastestől már sokkal kevesebbet hoz, hiszen logikai műveinek csak töredékei maradtak fenn. Itt a szlilogizmus módjairól szóló töredékeket nem is görög eredetiben, hanem Boëtius fordításában hozza, mert csakis ez maradt reánk, a görög eredeti szöveg elveszett. E rövid részben Theophrastus indirekt szillogizmusairól, a sillogismus modalisról és hypotheticus- ról hoz idézeteket. Valamivel többet kapunk a stokius szerzők műveiből. Idézi Alexander Aphrodisiensis: In Aritotelis Analyticorum Priorum librum I Commentarium című művét, Philoponus: In Aristotelis Analytica Priora Commentaria művét, Ammonius: In Aristotelis Analyticorum Priorum librum I. Commentarium-át, Sextus Empiricus: Adversus Mathematicos c. munkáját, valamint ugyané szerző Hypotyposes Pyrroneae c. művét, végül az 1923-ban, Arnim-kiadásban, Lipcsében megjelent Stoicorum Veterum Fragmenta c. kitűnő forrásmunkát. E művekből különösen a stoikus logikai terminológiáról, a jel és jelzett dologról, összetett mondatokról és a hypothetikus szillogizmusról találunk bő idézeteket. Porphyriustól aránylag keveset hoz. Csupán az analogus és aequivocus elnevezésekről, valamint a praedicabiliakról találunk idézeteket. Ezek is elég hű képet nyújtanak arról, hogy a későbbi skolasztikus logika, mely az újabb időkben közkinccsé vált, mennyire magán viseli a neoplatonikus bölcselet
