Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 369 Udvardy: Doctrina Fr. Toledo De Corpore Christi Mystico. Coloczae, 1939. A szerző doktori értekezésének csak egyik részét adja itt nyomtatásban. De így is érdekes és tanulságos. Megismerjük Toledo felfogását az Egyházról, mint Krisztus misztikus testéről. A XVI. század kiváló teológusa, a salamancai egyetem tanára tanította, hogy Krisztus emberi természete szerint feje az Egyháznak. Az ú. n. «gratia capitis» az a kegyelem, amely Krisztust képessé teszi arra, hogy mint fej a tagokban kegyelmet hozzon létre. Ez pedig a gratia unionis. Krisztus emberi természete a szabad akarattal vállalt szenvedés által, mint eszköz által, az akkor élőkbe öntött kegyelmet ; a később élő emberekben a szentségek által hozza létre a kegyelmeket. Éspedig fizikai oksággal. Bár Krisztus szenvedése már megtörtént, annak ereje hat a szentségekben, amint a kő is repül és eredményt okoz, mert benne van az erő, melyet a követhajító kéz adott neki. Udvardy bemutatja, hogy Toletus tanítása bizonyos fokig Alexander Halensis és Szent Bonaventura tanítása ; de Szent Tamás tanától — a szentségek fizikai okságát kivéve — eltér. Szent Tamás u. i. a gratia capitis-t nem a gratia unionis-ból, hanem Krisztus gratia habitualisából eredezteti; azonkívül Toietussal szemben elveti az «actio in distans»-t is. Helyesen jegyzi meg a szerző, hogy Toletus felfogása a szentségek hatóerejének megmagyarázásában bajosan fogadható el. Ahhoz u. i., hogy Krisztus szenvedéséből fizikai erőt kaphassanak, kellett, hogy létezzenek akkor. Pedig pl. a bűnbánat szentségét is később, már föltámadása után alapította Krisztus. A roppant sok textus idézése, a kérdésre vonatkozó irodalom ismerete mutatják, hogy szerző nagy lelkiismeretességgel végezte munkáját. Helyes ítélőképességéről, józan kritikai érzékéről is meggyőződünk mindazon helyeken, ahol Toletus fogalmait boncolja és azokat méltatja. osry László. A hittudományi kar kánonjogi szemináriumának űjabb kiadványai. A budapesti egyetem hittudományi karának szemináriumai figyelemreméltó munkát végeznek : az utóbbi években a tudományos dolgozatok egész sora jelent meg a szemináriumok műhelyéből s ezek azt bizonyítják, hogy a papnövendékek a budapesti egyetemen nemcsak a szükséges teológiai ismereteket szerzik meg, hanem sűrűn akad közöttük olyan is, aki a tudományos kutatás megkívánta mértékig mélyed ebbe a tudományágba. A minap ismertettük a Katolikus Szemlében Bittenbinder Miklós dr. jogtörténeti munkáját, most újra három kánonjogi munkáról számolhatunk be. Szitás József «A káplánnevezés» címen írt figyelemreméltó tanulmányt. A téma kényes, ugyanis a szerző a ma érvényes törvénnyel nem mindenben kongruáló mai káplánkinevezési módozatokat vizsgálja. Ezt nem kifogásolhatjuk, sőt a tudománynak egyenesen feladata, hogy a vitatható kérdéseket feltárja és megoldja. A szerző jól fogta meg a problémát, okfejtése fordulatos, logikája éles s legtöbb megállapítását alá kell írni. Annak a kérdésnek az eldöntésénél azonban, hogy az Ordinarius az 5. kánon alapján érvényben tartsa-e azt a Codex-előtti szokásjogot, amely szerint a káplánt a plébános Theologia. 24