Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
368 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN bízhatóságát befolyásolja némileg. így pl. a jellem fogalmát nem szenttamási értelmezésben, hanem a modern karakterológiai meghatározásban veszi (1. 4. 1.). A kettő között pedig lényeges különbség van, mert a modern fogalom statikus-antropologikus, míg ellenben a szenttamási dynamikus-etikus. Vagy amikor az «etikai jellem szerkezetéről» beszél (5. 1.), nagyon vigyázni kell, hogy ne pozitiviztikus értelmezést adjunk e kifejezésnek, mert annak az iskolának szótárából való. Ugyancsak idegennek találom a habitusnak az akaratban felhalmozódó energiával való magyarázatát. E gondolat Szent Tamástól igen távol áll. Érdekes jelenség, szerzőnek figyelmét talán elkerülte, hogy Mitterer többszöri megkülönböztetése tomisztikus és szenttamási kifejezések között (1. Albert Mitterer : Das Ringen der alten Stoff-Form-Metaphysik mit der heutigen Stoff-Physik, Innsbruck, 1935. 9. 1.), mennyire átmegy a gyakorlatba és milyen érdekes új problémákat támaszt. Mitterer szerint ugyanis szenttamási nem ugyanazt jelenti, mint tomisztikus. A tomisztikus tan főleg Szent Tamás követőinek elmélete, akik a Mester tanítását kibővítették, tovább építették, éspedig annak az iskolának értelmezésében, mely ellentétben állott a Molina és Suarez-féle irányzattal. Míg ellenben szenttamási azt jelenti, hogy valami kifejezetten Szent Tamás tanítása, tehát nem későbbi tanítványok továbbépítő munkája. Ha e kettős megkülönböztetést alkalmazom szerzőnkre, azt látom, hogy bár szenttamási etikáról beszél, mégis inkább Szent Tamás iskolájának tanítását tartja szeme előtt. Idézi ugyan Szent Tamást, de éppen nem gyakran, s főleg olyan helyeken nemigen, ahol Szent Tamás tanítása eléggé vitatott, főleg e szempontból, hogy vájjon már a Mester is állította ezt vagy csak tanítványai, a tomisták. Minden esetre szerzőt az elméleti szempontok vezették s arra törekedett, hogy a modern karakterológiát a hagyományos skolasztikus bölcselettel, a «középkori bölcselettel» hasonlítsa össze, arra nem gondolt, hogy történeti probléma tárgyává tegye, vájjon mennyit tanított maga Szent Tamás az általa felhasznált skolasztikus bölcseletből, s mennyi foglaltatik abban csupán elvileg. Minden esetre a szenttamási kifejezés ez utóbbit jelenti, és aki szerző művét a szakember érdeklődésével veszi kezébe, talán ezt is várta tőle. Mégsem mondható, hogy csalódottan tesszük le e kis tanulmányt, mikor végére értünk. Nem ! Szerzőnknek hálás lehet a magyar szakirodalom és a bölcselet iránt érdeklődő nagyközönség egyaránt. Igen nehéz feladat a legújabb és még teljesen ki sem forrott tudományos irányzatokról világos képet nyújtani és azt a régi, hagyományos bölcselettel kibékíteni. Aki a jelent a múlttal és a multat a jelennel kívánja összekapcsolni, legyen járatos egyaránt ebben is, abban is ! Örömmel állapíthatjuk meg, hogy tudós szerzőnk sokat ígérő tudományos munkálkodásának elé ezt a célt tűzte ki ! Nova et vetera, az újat és a régit új színbe, az élet eleven, lüktető áramába állítani és a szellemi újjászületés után vágyódó modern embernek hozzáférhetővé tenni. Ezért csak hálásak lehetünk neki és kívánjuk, hogy célját elérve szellemi kultúránknak és szak- irodalmunknak egyaránt értékes munkása lehessen ! Erdey Ferenc.
