Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
364 P. D. JOSEPH CROQUISON O. S. B. tinologia szempontjából egyaránt fontos ez a templom, mely a Palatinus lejtőjén egy római császárkori épület termében létesült, a VI. században, úgy látszik, előbb mint diakonia, később mint keleti (szír?, örmény?) szerzetesek monostora, akik helyébe a XI. században bencés szerzetesek lépnek. Ebből az öt századból rendkívül érdekes freskók sorozata maradt ránk a templomban : Szentek ábrázolásai, melyekben a Kelet és a Nyugat szentjei együtt szerepelnek, főleg a nagy «doctores ecclesiae», Szent Bazil, Chrysostom Szent János, Szent Leó ; mindegyik kezében tart egy könyvtekercset, melyen egy híres hely az ő műveiből olvasható ; Nagy Szent Leó-én például egy mondat a híres Flavianushoz intézett leveléből. (Különös érdekességet ad ezeknek a szövegeknek az a körülmény, hogy ezek mind a 649-ben a monothe- leták ellen tartott zsinaton felolvasott szövegek) — Jelenetek az Ő-Szövet- ségbó'l (Ezechias, Judith), az Evangéliumokból ((Keresztrefeszítés), az Apo- calypsisből (az «Aggok» imádják a bárányt), a szentek életéből (Cyrus és Julitta, a XL mártír stb.). Ennek a templomnak egy beható monográfiát szentel Éva Tea (La Basilica di Santa Maria Antiqua, con 38 figure nel testo, 14 távolé e 2 piante = Pubblic. della Università cattol. del Sacro Cuore, Sezione, 5a Scienze sto- riche vol. XIV. Milano 1937), aki maga résztvett az ásatásokon és így az archaeologiai anyagot behatóan tanulmányozta ; ennek az anyagnak a közlése művének legnagyobb érdeme. A könyv három részre oszlik : az első tárgyalja a templom történetét, a császárkori épület keletkezésétől az épület elpusztulásáig, a második rész a festményekről, az ikonográfiáról, a feliratokról és hasonló kérdésekről szól, a harmadikat (mely a kötet kb. felét veszi igénybe) az ásatás folyamán (1900 óta) és utána gyűjtött megjegyzések, megfigyelések és leírások töltik ki, melyekből a kutatók a legérdekesebb tanulságokat vonhatják le és a legértékesebb útbaigazításokat nyerhetik. Ez a rész bőséges képanyaggal van ellátva és a rekonstrukciós*munkálatoknak építészeti vázaival, úgy mint a munkálatok jegyzőkönyveiből merített adatokkal ki van egészítve. Mindenesetre értékes munkával gazdagította meg a szerzőnő az archaeologiai szakirodalmat, habár — különösen a történelmi és ikonográfiái részben — bizonyos felületességek jogos kifogás alá eshetnek, így a Migne-féle patrologiából részben hiányosan, részben tévesen idéz helyeket (például a 34., 78., 105., 106. lapokon), Cassiodorus szövege (84. 1.) nem vonatkozik a diakoniákra. Ezechias és Judith, mint ikonográfiái témák, nem szerepelnek a katakombákban (lásd 107. lap). A Sebaste-i negyven mártírnak dedikált római szentélyek és az őket ábrázoló kappadókiai festményeknek felsorolása részben kiegészítendő, részben olyan festményekre utal, melyek nem vonatkoznak a negyven mártírra. Az olasz középkori művészet, mely túlnyomó részében az egyházi művészet kereteiben mozog, anyagának gazdagságával és művészeti szépségével mindig újra meg újra fogja csábítani a művészettörténészeket arra, hogy fejlődését hatalmas szinthezisekben leírják. Toesca után most Lavagnini ad egy ilyen átfogó képet az olasz középkori művészet történetéről (Storia
