Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
KERESZTÉNY ARCHAEOLOQIA ÉS EGYHÁZMŰVÉSZET 365 dell’arte medioevo = Storia dell’arte italiana. Torino, Unione tipografico- editrice Torinese, 1936 4° Vili és 803 1., 898 képpel). A rendkívül szépen kiállított, tartalmának teljességét tekintve a legmodernebb tudomány álláspontjának megfelelő kötetnek egyik nagy érdeme az, hogy nehezen hozzáférhető, vagy kevésbbé ismert illusztrációkat közöl nagy számban, mint például a legújabb restaurációk eredményét a római Sancta Pudentiana templomból (33. I.), a nápolyi S. Januarius extra moenia-templom festményeit az V. századból (80. 1.) a capuai múzeum kőfaragványait (160. 1.), egy kb. X. századbeli római (Biblioteca Casanatense) rotulus miniatűr-festményét, mely egy gyereknek bemártással történő megkeresztelését ábrázolja (195. 1.). Tudományos szempontból azonban hiánynak tekintendő, hogy a könyv nem utal helyről-helyre egy részletes bibliográfiára, ezért a kutatók továbbra is szívesebben Toesca könyvét fogják használni míg a nagyobb, nem szoros értelemben szaktudós olvasóközönségnek Lavagnini könyve elsőrendű bevezetésül szolgálhat ebbe a tárgykörbe. Az a bibliográfiái áttekintés, mely a kötet végén található, különben is nem teljes, Olyan alapvető könyvek hiányoznak belőle, mint Wulff, Altchristliche und byzantinische Kunst (Handbuch des Kunstwissenschaft II. Berlin, Athenaion 1914) és Neuss, Die Kunst der alten Christen (Augsburg, Filser, 1926). Vloberg két könyvben foglalkozik a Szent Szűz ikonográfiájává! ; az egyik ismerteti az Istenanyának a gyermek Jézussal való ábrázolásait a francia művészetben (La Vierge et l’Enfant dans l’art français, 2 kötet, 8°, 195 kép, Grenoble Arthaud 1933), abban a művészetben, melynek, különösen a középkorban, egyik legkedveltebb témája éppen a Szent Szűz ábrázolása, és kutatja a téma különböző felfogásait és ikonográfiái típusait. A legrégibb, szír eredetű típus egészen a XIII. századig úgyszólván egyedül uralkodik ; erősen érezteti a gyermek Istenségét, a Szent Szűz magasztosságát. A XIV. és XV. század sokkal emberibb ábrázolásaiban már a franciskánus irány hatása érvényesül, mely a vallási érzésvilágot jobban hangoztatja a régi felfogással szemben, mely a theologiai igazságot erősebben domborította ki ábrázolásaiban. A középkor egyszerű Betlehemje a renaissanceban pompás palotává alakul át; a XVIII. század érzelgős vagy idillikus ábrázolásai vezetnek át a mai kor művészetéhez. A különböző, ismert ikonográfiái témák mellett az allegorikus ábrázolásokat is veszi vizsgálat alá a szerző. A második könyvben a szerző egy olyan témát tett kutatás tárgyává, mely a teológusokat, különösen a mai időben, nagyon érdekli, és mely ilyen formában még nem nyert feldolgozást az ikonográfiái irodalomban : La Vierge notre Médiatrice. (8°, 162 kép, Grenoble, Arthaud 1938.) Már a nagy száma is azoknak az ábrázolásoknak, melyek ezt a gondolatot kifejezik, theologiai argumentumnak tekinthető. A szerző az ókeresztény időkig vezeti vissza a témát (az «Epiphaniá»-nak a katakombákban látható ábrázolását azonban csak erőszakkal lehet bevonni ebbe a gondolatkörbe), majd a bizánci művészetben kutatja (ahol az emberiségért könyörgő Szent Szűz egy különösen gyakran előforduló téma), végül a nyugati művészetben (itt Szent Bernât