Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
358 P. D. JOSEPH CROQUISON O. S. B. lánosan elfogadott történeti megállapításnak tekinthető. A legújabb ásatások a régi római «titulus»-ok alatt (San Clemente, San Martino ai Monti) archaeologiai szempontból ugyanehhez az eredményhez vezettek. Nem egy esetben a III. századig lehet most már visszakövetni a fejlődést. Végül a nemrég Europosban (Dura-Europos, az Euphrates mellett) talált, külön épületben elhelyezett keresztény templom, melyet a perzsák már 250 előtt szétromboltak, fényesen igazolta az archaeologusoknak ezirányú következtetéseiket. Hasonló beszámolókban ismertették a keresztény bazilika történetét az orbis Christianus különböző tartományaiban. P. Lapeyre, P. Delattre utóda a karthágói «Musée Lavigerie» igazgatóságában (ez a múzeum a római gyűjtemények után a legfontosabb kér. archaeologiai gyűjtemények egyike) a Tunis-i egyházi építészet fejlődését írta le. Bazilikák, oratóriumok, baptis- teriumok, xenodochiumok egész sorára mutathatott rá. Ugyanilyen gazdag anyag található a szomszédos Algierben ; erről a vidékről az algiri régészeti bizottság igazgatója, Leschi beszélt, aki érdekes különlegességeket is közölhetett az általa ismertetett vidékről. A bazilikákban az oszlopok között elhelyezett kőtartányok, melyek valószínűleg arra szolgáltak, hogy a hívők ott helyezzék el az eucharisztikus áldozat céljára rendelt adományaikat. (Lehetséges, hogy ezzel a szokással kapcsolatba lehet hozni a donatistáknak a katolikusok ellen tett azon szemrehányását, hogy a katolikusok templomaikból éléskamrákat csinálnak.) A feltűnő nagy számban előforduló reli- quiáriumok (terracottából, kőből, márványból, alabástromból, sőt ezüstből is), melyek azt a nagy tiszteletet bizonyítják, melyben Afrikában a vértanuk részesültek (egy ilyen ezüst reliquiárium, melyet De Rossi XIII. Leó pápának jubileuma alkalmából ajándékozott, jelenleg a vatikáni keresztény művészeti múzeumnak egyik legszebb dísze). Palaestinát P. Abel O. P. ismertette ; a bethlehemi ásatásokról számolt be, melyek ahhoz az eredményhez vezettek, hogy a Justinianus császár korabeli bazilika előtt, melynek hármas, lóherealakú apszisa volt, egy nyolcszögű templom állott közvetlenül a szent barlang fölött. A damaszkuszi francia intézet igazgatója, Lassus, Szíria és Kisázsia emlékeiről beszélt. Abban az épületcsoportban, mely ezeken a vidékeken rendszerint a bazilikát körülveszi, az eredeti egységet véli felfedezni, mely a lakóház és a benne levő kultuszterem között fennállt. Egyptom keresztény régészeti emlékeiről Monneret és Villard számoltak be, a Balkánról és a Duna vidékéről Abramic és Dyggve, akik Salona és Dalmácia templomait leírták, és Ciurea, aki azt a kevés ókeresztény épületet ismertette, amely Romániában fennmaradt. Végül Paulovics István mutatta be a Sabárián (Szombathelyen) kiásott bazilikára vonatkozó adatokat, mely a IV. század első évtizedeiből való, és szerinte Szent Quirinus sabariai vértanú kultuszának volt rendelve. Ez a közlés nagy érdeklődést váltott ki a kongresszus résztvevőinél, annál is inkább, mert ennek a vértanúnak a kultusza döntő befolyást gyakorolt a római San Sebastiano-szentély elrendezésére és építészeti kialakulására is. A régi Gallia ókeresztény emlékeiről Viellard, Spanyol
