Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
A IV. NEMZETKÖZI KERESZTÉNY ARCHAEOLOGIAI KONGRESSZUS 357 nére, hogy személyesen már nem jelenhetett meg a kongresszuson, éppen annak a betegségnek folytán, mely ez év szeptember 20-án okozta halálát. 1900-ban újabb kongresszust tartottak Rómában, sok kiváló tudós részvételével. 1904-ben egy Carthagóban tartandó kongresszus tervbe volt véve, de a kísérlet eredménytelen volt. Egészen 1932-ig, a ravennai kongresszusig tartott, míg a nemzetközi keresztény archeológiái kongresszusok hagyománya megint állandó intézménnyé vált, melynek jövője — főleg a pápai keresztény archaeologiai intézet bekapcsolódása folytán — immár biztosítottnak látszik. A ravennai kongresszus nagy sikerének hatása alatt a kongresszus rendezőbizottsága — a résztvevők egyhangú hozzájárulásával — elhatározta, hogy ezentúl ötévenként az Orbis Christianus valamelyik, archaeologiai szempontból fontos városában kongresszust fognak összehívni. Trier, Mainz, Arles, Carthago — ezeket a helyeket proponálták a IV. kongresszus megtartására. Végül — mivel az említett helyek tekintetében különböző nehézségek merültek fel — Rómába hívták össze a kongresszust 1938 október 2-ára. A politikai események, melyek szeptember végén lezajlottak, azután még a kongresszusnak október közepére való elhalasztását tették szükségessé. Mindennek ellenére — és annak ellenére is, hogy a német birodalomból várt résztvevők nem kapták meg az engedélyt, hogy a kongresszuson részt- vegyenek — szép eredményt mutatott fel a kongresszus. 288 résztvevő több mint 20 nemzetet képviselt a kongresszuson, és 56 tudós testület (akadémia, egyetem) és állami intézet hivatalosan jelentette be a kongresszuson való közreműködését. A kongresszus főtárgya a keresztény szakrális épületek eredete és fejlődése volt. A Szentatya meghívása folytán a kongresszus üléseit a pompás lateráni pápai palota dísztermében és az új pápai egyetem termeiben tartotta, mely az ősrégi dicső bazilika tőszomszédságában épült, annak a bazilikának, melyet «omnium urbis et orbis ecclesiarum mater et caput»-nak szoktak nevezni. Mgre Kirsch, a pápai ker. arch, intézet igazgatója rövid bevezetésben vázolta a kongresszus munkatervét, ezután Mgre Respighi, a pápai keresztény archaeologiai bizottság titkára, részletes és gazdag beszámolót adott a bizottság sokoldalú működéséről. A 30—40 előadás közül, melyet a kongresszuson tartottak, csak a legfontosabbakat emelhetjük ki, azokat, melyek legáltalánosabb érdekességgel bírnak. Mgre Kirsch a római bazilika eredetéről beszélt. Ő a tárgy legjobb, legilletékesebb ismerője. Az apostoli korszakban, egészen a II. század végéig, az istentiszteletek magánházakban történnek. Csak azután jelennék meg az Írott forrásokban a «domus ecclesiae». A III. században, mint ismeretes, a szövegek már határozottan az egyházközség közös tulajdonát képező épületekről szólnak, melyek a kultusz és a karitász gyakorlásának szolgálatában állnak. Az egyházi vagyonnak konfiszkálása és visszabocsájtása «ad ius corporis» a IV. század elején megerősíti azt a tényállást, mely immár egy álta
