Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
356 P. D. JOSEPH CROQUISON O. S. B. Szentszék kizárólagos tulajdonának minősítette az összes Itáliában levő keresztény katakombákat. Négy új katakombát tártak fel azóta, mely közül az egyik a Novatianus-féle római schisma idejéből való (III. század közepe). A nagy, San Sebastiano körül folytatott ásatások, úgymint a Praetextatus- féle és a San Lorenzo-i «coemeterium» folytatólagos feltárása új archaeologiai múzeumok létesítését idézték elő, melyek anyaga (feliratok és ábrázolások) úgy theologiai, mint történelmi és archaeologiai szempontból rendkívüli jelentőséggel bír. A városon belül, intra moenia, főleg a régi «titulus»-ok («plébániák», ha ezt a modern kifejezést használhatjuk) keletkezésének története iránt fordult az érdeklődés. A legrégibb bazilikák alatt folytattak ásatásokat, mint például San Clemente, San Martino ai Monti, San Crisogono, Santa Sabina, Santa Pudenziana, Santa Prassede és legújabban az ősi Lateráni bazilika alatt. Ezeknek a kutatásoknak az eredményeit különböző érdekes monográfiákban ismertették. Döntő indítást nyert ez az egész tudományos mozgalom az 1925-ben történt pápai keresztény archaeologiai intézet alapítása folytán, melyet a tudomány XI. Pius pápa megértő nagylelkűségének köszön. Ez az intézet egyrészt minden országból összegyűlt fiatal tudományos munkaerőknek elsőrangú kiképzést ad, másrészt tudományos publikációival járul hozzá a keresztény archaeologia műveléséhez. Az általa kiadott «Rivista di Archeológia Cristiana» ennek a tudománynak vezető, az egész tudományos világban ismert orgánuma lett. Számos a keresztény régészet szempontjából alapvető sorozatot és gyűjtő munkát indított meg, mint például a keresztény és zsidó feliratok corpus-át, a katakombákkal, a római bazilikákkal és ikonográfiái kérdésekkel foglalkozó tanúlmányokat. Ezek között első helyen említeni kell Mgr. Wilpert utolsó, a keresztény szarkofágokkal foglalkozó munkáját, mely a katakombák festményeiről és a bazilikák mozaikjairól szóló művei után méltó módon zárta le a tudós prelátus fényes tudományos pályafutását1 Az ásatásokkal és kutatásokkal párhuzamosan folytak a restaurációs munkálatok. Az efezusi zsinat 1500 éves jubileuma alkalmából 1931-ben restaurálták a S. Maria Maggiore nevű bazilikának «arcus triumphalis»-án levő mozaikot, melyet III. Sixtus pápa a Szűz Máriának a zsinat által vallott istenanyasága tiszteletére készíttetett. Santa Sabina, az V. század építészetének ez a remekműve, visszanyerte eredeti formáját (egy a San Clemente-ihez hasonló «schola cantorum»-mal), ugyanez történt más templomokkal is, mint San Giorgio in Velabro-val, Santa Balbinával. A pápai keresztény archaeologiai intézet alapítása új korszakot jelent a nemzetközi keresztény archaeologiai kongresszusok történetében is. Az első kongresszus Spalatóban gyűlt össze 1894-ben, abban az évben, melyben De Rossi meghalt. Az ő szelleme irányította ezt a kongresszust, annak elle1 Wilpert I Sarcofagi cristiani antichi. Roma, Pont. Istituto di Archeológia cristiana 1926—1936. 2 kötet szöveg, 2 kötet tábla, 1 kötet supplementum.
