Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
A IV. NEMZETKÖZI KERESZTÉNY ARCHAEOLOGIAI KONGRESSZUS 355 elismeréssel vannak a Stutz-féle koncepció iránt és alig akadt, aki szembeszállt volna ezzel úgy, amint a fiatal Stutz kikerült Hinschius bűvöletéből. Nem tartozik e megemlékezés keretébe annak vizsgálata sem, vájjon ez szimptoma-e arra, hogy a sok kitűnő újabb német egyházjogász között nincs olyan kiugró talentum, mint annakidején Stutz volt. Lehet, hogy az új fárosz még csak ezután jön, erre a következő évek és évtizedek adnak feleletet. Stutz helyébe lépni mindenesetre nehéz feladat és kérdés, akad-e a körülmények nehézsége mellett valaki, akit a tudomány iránti olyan hevület fűt, mint az elköltözöttet és aki olyan kiváló képességgel rendelkezik. Megvan a reményünk, hogy ez az óhajunk teljesedik. Ha azokat a nehézségeket nézzük, amelyekkel ma a német egyházjog küzd, csak hálával gondolhatunk Stutzra, aki iskolát teremtett, a tanítványok légióját nevelte, a kutatómunka metódusát tökéletesítette, mindezt szinte gondviselésszerűen, ha a mára gondolunk ; gondviselésszerűen, mert ezzel a német egyházjognak tekintélyt szerzett saját hazájában, amelyhez még ma sem lehet könnyen nyúlni, megbecsülést külföldön, amely még ma is imponál a Harmadik Birodalomban, és nem utolsó sorban oly tanítványokat nevelt, akik feladatuknak tekintik a mesterük eszméinek, életmunkájának folytatását. Messze vezetne a német egyházjog jövőjéről Ítéletet mondani [néhány momentumra Az egyházjogi irodalom útja 1938, című dolgozatunk III. részében mutattunk rá; a latin-olasz újabb egyházjogi irodalom megújult jelentőségére nézve vonatkozó sorainkat újabban Fedele professzor (II problema dello studio e dell’ insegnamento dei diritto canonico e del diritto ecclesiastico in Italia, 1939.) erősítette meg,] — de nem lehet kétségbevonni,hogy az a katedrái generáció, amelyet Stutz nevelt, megteszi kötelességét. Éppen itt van Stutz egyik nagy jelentősége ! Hogy ez így lesz, arra enged következtetni, hogy tanítványai és tisztelőinek köre oly jellemző fogadalomképpen azzal búcsúzott tőle, amivel Stutz búcsúztatta tanárát, Otto Gierke-t : «Bis zum letzten Atemzug alles daran zu setzen, um uns und unseren Nachfahren zu erhalten, was die Heldenzeit unserer Wissenschaft und er in ihr errang.» Akik ismerik Stutzot, aligha képzelhetnének számára nagyobb örömet, mintha ezt láthatja a túlvilágból, amelyben hivő keresztény lélekkel hitt. M6ra Mihály. A IV. nemzetközi keresztény archaeologiai kongresszus. Abban az egész időszakban, mely I. B. De Rossi halála (1894) óta eltelt, alig dolgoztak valaha Rómában a keresztény archaeologia terén annyit, mint az alatt a húsz év alatt, mely minket a világháború befejezésétől elválaszt. Főleg a pápai keresztény archaeologiai bizottság eredményes működését kell kiemelnünk, mely a lateráni szerződések által megnagyobbított illetékességgel és hatáskörrel folytatja a «földalatti keresztény Róma» kutatását és az ott talált emlékek gondozását ; ez a szerződés tudvalevőleg a 23*
